- Ohh. . *vigyorgott.* - Tényleg?
- Igen, de ne szívd mellre!
- Megint a cicimmel vagy elfoglalva? *kuncogott.*
- Mi? Te beszélsz? *kuncogtam.*
- Jó, de nem hittem, hogy ennyire tetszik majd a cicim.
- Nem, neked csöcsöd van! Melltartót veszek neked! *kuncogtam.*
- Hééé! *csikizett meg.*
- Neee!
- Deee! *húzott az ölébe és tovább csikizett.*
- Az öledbe pisilek! *kuncogtam.*
- Gyerünk! Úgy is fázok! *kuncogott.*
- Akkor miért nem öltözöl fel hülye? Na majd én felöltöztetlek! *pattantam fel és a szekrénybe turkáltam.*
- Hm. . jó a kilátás.
- Élvezd! *kuncogtam és találtam egy jó pólót.* - Na abba leszel! *fordultam meg.*
- Ezt szeretem.
- Akkor eltaláltam. Vedd fel!
- Add rám te!
- Jaj, rossz gyerek! *kuncogtam és ő felült az ágyon majd odamentem hozzá és ráadtam.*
- Hm.. így sokkal jobb volt. *húzott magához.*
- Gondoltam. *kuncogtam és megpuszilta a homlokom.*
- Aludjunk! *mosolygott.*
- Okés! *dőltem el és ő is.*
- Jó éjt! *puszilt meg.*
- Neked is! *mosolyogtam és becsuktam a szemem. Átölelt és úgy aludtunk el.*
Reggel mikor felkeltem már nem volt mellettem. Kiakartam menni, de még egy kicsit lustiztam. Aztán egyszer csak megláttam Jonghyunt az ajtóba egy tálcával.
- Reméltem, hogy fel vagy. *mosolygott és közelebb jött.* - Jó reggelt! *ült le az ágyra.*
- Jó reggelt! *ültem fel.* - Mi ez?
- Mivel tegnap elégettem a reggelit ezért ma gondoltam megleplek! *mosolygott és az ölembe tette a tálcát.*
- Oh de édes vagy. *csókoltam meg.*
- Waoh. . ilyet máskor is csinálok. *kuncogott.*
- Ha jó az íze kapsz még egyet! *kuncogtam és megkóstoltam.*
- Na?
- Hm. . nem rossz.
- Az mit jelent?
- Hogy borzalmas. *kuncogtam.*
- Tényleg?
- Nem! Ízlik! *mosolyogtam.*
- Akkor kapok puszit?
- Kapsz! *húztam közelebb és megcsókoltam.*
- Máskor is csinálok. *mosolygott.*
- De ez olyan mintha tényleg a feleséged lennék és egy romantikus este után hoznál nekem reggelit. .
- Vagy épp egy vad este után? Mert akkor azt ma bepótoljuk! *kuncogott.*
- Hülye! *ütöttem meg kicsit.* - De az is lehet. Vad este. . hm. .
- Elképzelted? *kuncogott.*
- Tagadjam? *kuncogtam.*
- Ne!
- Elképzeltem, de. . . nem veled!
- Hééé!
- Jaj hagyj már! *löktem el és ettem.*
- Jóó. Úgy is tudom, hogy gerjedsz rám! *kuncogott és oda ment a szekrényhez ruhát választani.*
- Gerjed rád egy csiga, de nem én! *dobtam meg egy párnával.*
- A fejem. *simogatta a fejét mert ott találtam el.*
- Megérdemled! *motyogtam teli szájjal.*
- Tudom. Engem mindig csak ütsz. *szipogott.*
- Majd megsajnállak ha lesz időm meg kedvem. *fejeztem be az evést és kivittem a konyhába a tálcát. Addig ő felöltözött majd én is.*
- Már csütörtök van! Várod a szombatot? *indultunk el.*
- Ühm.. azt hiszem. *bólogattam.*
- Hiszed?
- Jóó, igen! Várom! *mosolyogtam.*
- Na azért! *mosolygott.*
- Olyan izé vagy! Nem is lehet saját véleményem!
- Ez nem igaz!
- Nyaah. . *durciztam be.*
- Euuun. . *ölelt át.*
- Én most durcizom!
- De ne durcizz! *puszilgatott.*
- Mert?
- Mert nem szeretem ha ilyen vagy!
- Haa.. .hát ez nem pont a legjobb érv. *kuncogtam.*
- Naaa.
- Jól van már na! *löktem el és kuncogtam.* - Nem duzzogok, de gyere mert nem haladunk! *fogtam meg a kezét és a suli felé húztam.*
- Jóó. *kuncogott.*
Mikor beértünk leültem a folyosóra.
- Emlékszem mikor itt aludtál. *kuncogott.*
- Álmos voltam na!
- De cuki voltál! *mosolygott.*
- Köszi.
- Sziasztok! *jöttek oda Taeminék.*
- Sziasztok! *köszöntünk.*
- Mi van? Megint fáradt vagy? *ült le mellém Seo.*
- Kicsit, de most nem fogok aludni. *kuncogtam.*
- Jaj te. *ölelt át.* - Hiányzol. *sóhajtott.*
- Nekem is! *szomorodtam el.*
- Olyan rossz, hogy nem tudok rólad semmit.
- Igen, hasonlóan rossz nekem is.
- Megszoktuk egymást.
- Túlságosan is. *kuncogtam.*
- Igen! *kuncogott ő is.*
- De sebaj! *mosolyogtam.*
- Csak ilyen esetekbe kell kibírni.
- Nem szerettek velünk lakni? *kérdezték a fiúk.*
- Háát. . *vakartuk a fejünket.*
- De én megígértem, hogy otthonosabbá teszem! *mondta Taemin.*
- Cuki. *mosolyogtam.*
- Én meg igyekszem! *mondta Jonghyun.*
- Jaj ne hisztizzetek! *kuncogtam.*
- Kislányok! *kuncogott Seo.*
- Azok.
- Nem is!
- Ma mindenki hisztis lesz? *kuncogtam.*
- Te duzzogtál reggel! *mondta Jonghyun.*
- Hát ezért mondom. *kuncogtam.*
- Jön a front. *kuncogott Taemin.*
- Lehet.
- Mindegy menjünk inkább órára! *mondtam mert becsengettek.*
- Rendben! *mosolyogtak a fiúk és mentünk is órára.*
Gyorsan elment az óra viszonylag. Viszont kicsit unalmas volt. De kibírtuk. Szünetbe odamentünk a fiúkhoz.
- Sziasztok! *köszöntünk együtt egymásnak.*
- Milyen volt az óra? *kérdezte Taemin.*
- Unalmas, de nem volt olyan hosszú! *mondta Seo.*
- Értem.
- És nektek?
- Nekünk is hasonló. *mondta Jonghyun.*
- Ja, unalmas volt ezért inkább beszélgettünk. *kuncogott Taemin.*
- Törvénytelenek. *kuncogtam.*
- Mintha mi nem szoktunk beszélni órán. *kuncogott Seo.*
- Pssszt! *fogtam be a száját.*
- Tudjuk a piszkos kis titkaitokat! *kuncogott Taemin.*
- Igen?
- Aham!
- Kémek! Én megmondtam, hogy azok! *kezdett el mutogatni rájuk Seo.*
- Kémek? *kuncogott Taemin és feltette a napszemüvegét.* - Eltaláltad. *beszélt mélyebb hangon és lassan.*
- Hülye! *kuncogtam.*
- Sosem volt normális. *kuncogott Jonghyun.*
- Tudom, vagyis gondoltam. *kuncogtam.*
- Gyere menjünk sétálni kicsit! *húzott el Jonghyun. Meglepett.*
- Okés. *mondtam.* - De miért is?
- Nem tudom. Szerinted nem jó ötlet ha egy-két szünetet külön töltünk?
- Nem tudom. . így is csak ez az idő az amikor Seoval lehetek. . ne értsd félre! Csak hiányzik a hülyesége meg nincs kivel videó játékoznom se. . *hajtottam le a fejem.*
- Naa! Ne szomorodj el! *állt meg és megölelt.*
- Jóó.
- Majd tavaszi szünetbe rendezünk olyat, hogy mind a négyen odaköltözünk hozzánk vagy hozzátok és akkor lehetsz Seoval. Na?
- Édes. *vigyorgott.* - Még 2 hét. Kibírod?
- Igen! Csak ezt az órát bírjam ki!
- Mert?
- Dolgozatot írunk és nagyon félek tőle. .
- Nyugi! Biztos jó leszel! Fighting! *tette fel az egyik kezét ökölbe szorítva.*
- Köszi! *mosolyogtam.*
- Nincs mit. *mosolygott és megcsókolt.* - Ezzel a csókkal átküldtem minden tudásomat neked!
- Hát akkor nem fogok tudni túl sokat. *kuncogtam.*
- Hééé!
- Jól van már, csak vicceltem! *öleltem át.* - Köszönöm!
- Nincs mit! *mosolygott.*
- Te csitri! *jött oda egy lány.*
- Heh? *néztem rá furán.*
- Hát egy nagy kurva vagy kisanyám. . először kelletetted itt magad Jonghyunnak aztán most meg itt csókolod mint valami kiscica és bújsz hozzá.
- Hé! És te ki a faszom vagy?
- Az aki tönkre teszi az életedet!
- Huh de félek. .
- Na ide figyelj! *állt elé Jonghyun.* - Eunról le lehet koppani! 1000x jobb csaj mint te és bárki itt a suliba! És nem kurva! A mi kapcsolatunk csak. . rosszul kezdődött! Értve vagyok?
- Jaj, hogy véded. De amint ennek az egésznek vége itt fog hagyni! És te hiába nyalsz neki!
- Na jó, én ezt nem hallgatom tovább! Húzz innen! *fogta meg a kezem és elrántott onnan.*
- Istenem. . *ráztam a fejem.*
- Kikészítenek! *sóhajtott.*
- Nyugi! Amíg én nem kapom fel a vizet addig te se! *öleltem át.*
- Jó, de mit veszi a bátorságot?
- Nem tudom.
- Na mindegy! Menj órára mert becsengettek. *puszilt meg.*
- Okés!
- Még egyszer sok szerencsét! *mosolygott.*
- Köszi! *mosolyogtam és mentem órára.*
Meg is írtuk a dolgozatot és nagyon izgultam, de Jonghyun lebegett előttem és igaz kicsit remegtem de megírtam és úgy érzem, hogy elég jól sikerült. Szünetbe megvitattuk Seoval, hogy milyen volt a dolgozat és, hogy kinek hogyan ment. Majd nem volt semmi különös ebbe a napba se. Nagyon jól éreztük magunkat egész nap és sokat hülyültünk. Majd mikor vége lett elköszöntünk egymástól Seoval és mindenki ment haza. Mikor hazaértünk Jonghyunnal ettünk és kicsit tv-ztünk.
- Mit csináljunk? *nézett rám.*
- Hm. . megcsinálom a hajad! *csillant fel a szemem.*
- Hajrá! De ne vágj bele! *kuncogott.*
- Nem fogok! *ültem az ölébe és elkezdtem csinálni a haját.*
- Jó a kilátás. *kuncogott.*
- Élvezd ki! *kuncogtam.*
- Azt csinálom. *vigyorgott és én tovább csináltam a haját.*
- Kééész! *álltam fel.* - Gyere! *takartam el a szemét és
- Na, had nézzem! *feszítette le a kezemet a szeméről.*
- Tádá! *kuncogtam.*
- Mint egy rossz kislány! *kuncogott.*
- Mert az vagy! *kuncogtam.*
- Hééé!
- De jól áll! *pöcköltem meg a haját.*
- Tényleg?
- Aham! *mosolyogtam.*
- Akkor jó. *mosolygott ő is.*
- Csinálhatok egy képet?
- Igen! *vágott komoly képet én meg lefényképeztem.* - Na? *kapta ki a kezemből a telefonomat és megnézte.* - Hm. . megtarthatod.
- Még szép! *kaptak ki a kezéből a telefonom.* - Neked még mindig a cicim a háttérképed?
- Igen! Nem csallak meg!
- Ahj, de miért az?
- Mert másik képem nincs rólad!
- Majd holnap reggel csinálhatsz! De most elmegyek fürdeni!
- Ott nem csinálhatok?
- Nem! *ráztam a fejem.*
- Ahj. . pedig ahogy ellepnek a habok. .
- Zuhanyozni fogok . *kuncogtam.*
- Akkor ahogy folyik le a víz a testeden.
- Fel ne izgulj!
- Késő. *kuncogott.*
- Jaj istenem! *kuncogtam és inkább elmentem fürdeni.*
- Akkor nem? Hát nem. . *motyogott magába amit még hallottam. Édes volt. Nem tudom meddig fürödtem, de bealudt a kanapén.*
- Héé! *pusziltam meg, de nem kelt fel csak morgott egyet. Ezért csak betakartam és ott hagytam. Na jó nem rögtön. Kicsit még néztem ahogy alszik.*
Aztán én is nyugovóra tértem az ágyamba. Őszintén már furcsa volt, hogy nem kell helyet adnom neki és egyedül fekszem az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése