Park Jun Seo.~

Hamarosan megérkeztünk egy kávézóba és ott kezdtünk reggelizni. 
- Taemin, te emlékszel valamire az estéből?
- Um... voltaképp arra emlékszek, hogy van bennünk közös! *ivott az italából.* - Na, meg, hogy verekedtem Jonghyun-nal. Ennyi, másra nem emlékszek. 
- Na és mi lesz?
- Tutira nem kérek tőle bocsánatot, csak akkor, ha ő is! Ő kezdte, ő nevezett félkegyelműnek, mert rosszul esik neki, hogy nincs olyan jóba Eunnal, mint mi egymással! Erről meg csak ő tehet...
- Igazad van! *bólogattam elismerően. Szeretném a tűzet szítani köztük. Majd tovább ettünk és szinte nem is szóltunk egymáshoz. Együtt mentünk be a suliba is.* 
- Add ide a telefonod! 
- Miért? 
- Csak add ide!
- Oké. *vontam meg a vállam, majd csinált magáról egy fényképet és beleírta a telefonszámát. Persze úgy, hogy: "Szerelmem"... oda ne rohanjak. Inkább úgy kellett volna, hogy "Gyökér." De csak most tűnik fel, hogy én mennyit szidom őt... De nem tehetek róla. Előttem csak az lebeg, hogy egy undorító féreg, aki csak le akar fektetni! Azonban, ha Jonghyun-nal újra jóba lesz, szeretném egy újabb beszélgetésüket kihallgatni. De mire ezek kibékülnek... hát.. nem tudom.*
- Így most már mindig eltudsz érni. *mosolygott.* - Na, meg ha valami baj van, akkor hívj fel, oké?
Túl jól játssza már a szerepét, nem akarom megvárni, míg egyszer csak rám ugrik és előkapja a farkát. 
- Rendben van! De most megyek órára. *mosolyogtam. Ő pedig küldött egy puszit, én is vissza és tovább mentem. Olyan volt, mint egy rossz szerelmes. Mégis az ilyen ember, hogy tud szemrebbenés nélkül a másik szemébe hazudni?! Nem hiszem, hogy olyan sokáig fogom még bírni... Egyre jobban taszítónak találom ezt a viselkedését. Most már tényleg beszélnem kell Bang-Bang-el! Előtte valólag ő pánikolt be... most pedig én. Viszont arra hihetetlen kíváncsi vagyok, hogy mi történt velük az éjszaka. Azt a sztriptízt sose fogom elfelejteni. Az első óra matek volt. Nagyon unalmas volt, szinte oda se figyeltem. Utálom a matekot. Jobban érdekelt Bang-Bang arca, hogy mit vág a videómra. Az smsemre nem írt semmit, egyáltalán látta? Meg amúgy is... hol van egyáltalán? Aggódok, de nem rohanhatok csak úgy utána, hogy hol van. Nagy nehezen eltelt az óra, mikor kimentem a folyosón Bom Soo-val találkoztam.*
- Szia! *köszönt, de én nem köszöntem, hanem mentem tovább. De visszahúzott.* - Legalább köszönj, ha valaki köszön neked! 
- Jól van... *húztam vissza a akarom.* - Szia! Mit akarsz?
- Csak egy kicsit beszélgetni.
- Nincs miről beszélgetnünk! 
- Dehogynem! 
- Na és miről?
- Arról, hogy Taemin egy szemét, hazug alak! *ebben igaza van. De most mit tudnék neki csinálni? Talán tényleg nem is igaz ez az egész... csak a tervéhez kell.*
- De akkor tegnap miért mondtál olyanokat? *majd elkezdtünk sétálni az aulához.*
- Azért, mert felidegesített az a barom! Ketten voltak ellenem és láttam rajtad, hogy nem hittél nekem! De szeretném magam tisztázni! Semmi se igaz belőle! Sajnálom, bocsánat! *sajnálkozott.* 
- Nézd Bom Soo, de pillanatnyilag nem tudom, hogy hihetnék-e neked... tegnap egészen más voltál! Ha megtudja Taemin, hogy itt beszélgetünk tutira kifog nyírni, engem meg Bang-Bang fog megölni! 
- Akkor találkozhatnánk valamikor! Minden félreértést tisztáznék, oké?
- Mikor akarsz találkozni? 
- Amikor neked jó! Én nem sürgetem, csak nem szeretem azt, ha valaki besározz és nincs semmi igazság belőle! Csak adj egy esélyt! 
- Jól van... még átgondolom. 
- De ne beszéljünk róla senkinek...
- Miért ne? *kérdeztem érthetetlenül.* 
- Mert nem akarom, hogy bekavarjanak. Hiányzik az neked, hogy mindenki atyai áldását hallgasd? 
- Nem, persze nem... de akkor is. 
- Seo!
- Oké. *sóhajtottam.* - Nem szólok senkinek! 
- Köszönöm! *vigyorgott, megakart ölelni, de nem engedtem.*
- Ne érj hozzám, kérlek! 
- Ne haragudj! *vakarta zavartan a tarkóját.* - Ma nem megyek edzésre! 
- Hát jó... te tudod, hogy mit csinálsz.
- Csak gondoltam szólok, hogy nem tudunk egy pár lenni.
Miért beszél úgy, mintha mi se történt volna? Ez idegesítő! 
- Nem baj... majd megoldom. Beállok a szemüvegeshez és kidobálom a fogát a helyéről.
- Milyen erőszakos vagy! *kuncogott.* - De most megyek Bae Soo vár rám.
- Ja, a biszex...
- Mondtál valamit? 
- Nem, dehogy! *legyintettem. Ő pedig tovább ment. A suli nagyon unalmas volt Bang-Bang nélkül. Hazaakartam menni, de nem hagyhattam csak úgy itt mindent. Ahogy vége lett a sulinak hazamentem, de nem volt otthon senki. Tárcsázni kezdtem azt a nyomorékot, hátha tud valamit.* 
- Igen, tessék? *kérdezte, ő nem tudta az én számomat.* - Lee Taemin!
- Szia, én vagyok az Seo!
- Na, végre! *könnyebbült meg.* - Már három ismeretlen szám hívott és mindegyikbe beleordítottam, hogy: "Szia, Seooooooo!"
- Te hülye vagy. *kuncogtam. Tényleg egy szerencsétlen, istenem...*
- Valami baj van? Nem tudsz jönni edzésre vagy mi?
- De tudok menni... viszont, azt nem tudod, hogy hol van Bang-Bang?
- Biztos azzal a köcsöggel van valahol. *változott meg a hangneme.* - Szerintem edzésre se mennek be!
- Azt mondod?
- Igen, azt! 
- De egész nap nem hallottam semmit se Bang-Bang-ről... *tényleg aggódok már miatta.*
- Nincs semmi baj... Az, az idióta nem tudná bántani. *na persze. Már megint hazudik!*  - Ne aggódj miatta!
- Jól van... nem fogok! *sóhajtottam fel.*
- Nem megyünk el valahova?
- Hova?
- Csak sétálni.
- Mindjárt edzés!
- Akkor leszaladok hozzád és mehetünk együtt edzésre.
- Ha szeretnéd... *húztam a szám.*
- Miért? Te nem szeretnéd? *lepődött meg.*
- Jaj, dehogynem! Nagyon is! *estem vissza a szerepembe.* 
- Akkor nálatok találkozunk! 
- Oké. *tettem le, majd elkészülődtem és lementem a panel elé. Hamarosan meg is érkezett.* 
- Szia! *köszönt. De most fura volt, mert meg se csókolt.*
- Szia! *köszöntem vissza.* - Na mi az? Most nem támadsz le a csókjaiddal?
- Miért támadnálak le?
- Hát... általában azt szoktad. *pillantottam rá zavartan.*
- Miért csókoljak meg egy olyan lányt, aki a szemembe hazudik? 
- Te meg miről beszélsz?
- Tudod, te jól azt! *de nem nézett rám.* 
- Esetleg kifejtenéd végre, hogy miről van szó?!
- Már megint hazudni próbálsz?! Hallottam mindent! 
- Mit mindent? *ijedtem meg. Tudna a tervünkről? Az nem lehet!* 
- Hallottam mikor beszélgettél Bom Soo-val! Találkozgatni akarsz vele a hátam mögött?! 
- Nem, ezt nem úgy értettem! 
- Akkor meg mégis, hogy... mi?! 
Rohadt idegesítő, hogy Taemin ugyanúgy hazudik a szemembe, de én nem vághatom hozzá.
- Ez most bonyolult!
- Semmi sem bonyolult Seo! Vagy azt akarod, hogy simán megkúrjalak és hagyjalak magadra?! Ezt szeretnéd? *kezdett el rángatni.* - Válaszolj! 
- Nem.. én... nem.... 
- Seo, ne add az ártatlant! Tudom, hogy találkozni akarsz vele! Akkor csak menj oda és dugasd meg magadat! 
- Miért?! Te nem ezt akarod?! 
- Mi van, *nézett rám érthetetlenül. Basszus, majdnem elárultam saját magam.*
- Te nem azt akarod, hogy megdugjon?! *próbáltam kihúzni magamat a saját hülyeségemből.* 
- Nem, nem akarom azt! Szerinted miért védtelek tőle?!
- Honnan tudjam? Eddig sose voltál velem kedves és hirtelen szarnak állítottad be Bom Soo-t! 
- Bom Soo, Bom Soo, Bom Soo... a faszom ki van azzal a pasival! Mit eszel rajta annyira?!
- Csak azt, hogy ő már az elejétől fogva kedves volt velem! *löktem meg és tovább mentem. Nem megyek be edzésre.* 
- Seo, várj már! *futott mellém és visszahúzott.* - Az hiszed ez mentség arra amit művelsz? Legalább akkor ne miattam ne tedd meg, hanem Eunért!
- Ez az én életem! Azt csinálok, amit akarok! 
- Jó... akkor én is. *húzott közel magához és megcsókolt. Amint abbahagyta, megpofoztam.* 
- Ne gyere a közelembe te nyomorék! 
- Ezt nem hallgatom. *húzta fel magát és ment az edzésre. Én pedig visszamentem a lakásunkba. Magamra zártam a szobám ajtaját és lefeküdtem aludni.*