2013. augusztus 10., szombat

Park Jun Seo.~

- Te? Te... Te járni akarsz velem? *kérdeztem kicsit hihetetlenül.* 
- Igen, szeretnék. Miért? Te nem? *most már ő is érthetetlen volt.* 
- De, csak... ez elég gyors, nem? Nem kellene randiznunk vagy valami? Az első csókunk meg a suliban volt. 
- Akkor ne járjunk? 
- Ilyet nem mondtam, csak lehetett volna más is.
- De felidegesített az a nyomorék! 
- Tudom. *öleltem meg, majd viszonozta az ölelésemet.* 
- Nem fájnak a bordáid? 
- Most, hogy itt vagy velem, így nem. *mosolyogtam.*
- Nem bírom ki. *kuncogott.*
- Mit? *vigyorogtam.*
- Ezt. *csókolt meg újra.* 
- Telhetetlen! *csaptam meg.*
- Nem csak nehezen tudok neked ellenállni, mikor ilyen aranyos vagy. 
- Már javul a szám, nem? Szinte alig látszik. Az a kenőcs, sokat segített! 
- Mutasd! *puszilt meg.* - Tényleg!
- Ajj, hülye! *ütöttem meg újra.*
- Csak ütni tudsz?
- Igen! 
- Na, köszönöm. *húzta a száját.*
- Otthagytam a krémet Eunnak, remélem hasznát fogja venni, mint én.
- Ez kedves volt tőled. *mosolygott.*
- Most minek váltson ki egyet? Nekem még maradt és szeretem őt, persze, hogy odaadom! 
- Igen, teljesen igazad van. 
- Tudtam én. *vigyorogtam, majd elengedett. Jonghyun közeledett felénk.* 
- Seo, beszélhetnénk? *kérdezte.*
- Nincs miről... *vontam meg a vállam.* 
- Kérlek! 
- Jól van. *sóhajtottam. Soo ment órára, én pedig elmentem vele. Takarta magát. Egy eldugott helyre mentünk.*
- Szégyelled?
- Mit?
- Azt, hogy elvertelek.
- Nem érdekel...
- Akkor mutasd!
- Nem!
- Mutasd! *húztam le a kezét. Ahogy láttam, felszakadt a szemöldöke és volt egy szép mokkája is. Lehet túlzásba estem aznap este, de megérdemelte ez rohadék.* - Csini!
- Fogd be... ez rohadtul miattad van!
- Kellett neked bántanod Banget! Most legalább megtanultad, hogy ne piszkáld...
- Elhiheted, hogy egy jó ideig nem fogok a közelébe menni. Aztán este beszéltem Taeminnel.
- Nem érdekel Taemin! *húztam a szám.*
- Csak hallgass végig! 
- Jól van. *sóhajtottam.* 
- Szóval, tegnap este beszélgettem Taeminnel és azt mondta, hogy jogos volt, amiért így kiakadtam, mert egy gerinc betegség nagyon súlyos. Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy megbocsátok, amiért megütöttél...
- Hogy mi?! *álltam neki.* - Még te bocsájtasz meg? Mindjárt adok én neked még egy monoklit! 
- De tudod, hogy értem! 
- Nem érdekel. 
- Engem meg most már Eun se érdekel! 
- Persze, mindig ezt mondod és folyton a seggébe vagy! *ekkor hirtelen az ablakon... igen az ablakon, miért is vártam mást? Beugrott Taemin.* - Na mi van? Pókembert kiengedték az állatkertből? 
- Nagyon vicces. *ült le.*
- Akkor mi lesz? *fordultam Jonghyunhoz.*
- Egyezzünk meg! Eun nem keress engem és én se őt!
- Na és mikor baszhatnékod lesz? *nézett rá Taemin.*
- Téged foglak megkúrni. *pillantott rá szúrósan. Kuncogni kezdtem.* - Viszont ezért jár valami.
- Micsoda? 
- Ahhoz, hogy békén hagyjam, te szépen leteszel valamit az asztalra.
- Mit akarsz? 
- Lefekszel Taeminnel!
- Mi? Biztos nem! *hüledeztem.*
- Csak viccelek! *nevetett. Idióta vicc volt. Taeminnek, pedig tátva maradt a szája. Gondolom most elképzelte.* 
- Fejezd be te perverz! *ütöttem meg és abbahagyta.*
-  Amúgy is láttam, hogy az a Bom Soo a pasid... *folytatta Jonghyun.*
- Igen, ő...
- Miért pont az a degenerált?! *állt nekem Taemin.* 
- Nem degenerált, jó?! 
- Akkor se hiszem el!
- Taemin, maradj már! *szólt rá Jonghyun.* 
- Na akkor?
- Ha megszerzed az eredeti felvételt, amin... amin... Khm.. Eunt kinyalom, békén hagyom! 
- Normális vagy ! Még, hogy nem akarsz tőle semmit... ennyire hülyének ne nézz már! *álltam fel.* 
- Seo! *állt fel ő is.*
- Csak szakadj le róla! *hagytam ott őket. A suli elég jól eltelt, folyamatosan Sooval voltam. Már meg is beszéltünk egy randit, ami péntek este lesz edzés után. Hazafelé tartottam, így elég boldog voltam miatta. Mikor beléptem Bang lépett elém.* 
- Szia! *mondta.*
- Szia! *mosolyogtam.*
- Jól vagy?
- Igen! És te?
- Jól! *bólintott.* - Figyi. . nem bírom tovább! Utálom ha haragszol rám!
- De nem haragszom rád! *mosolyogtam. Tudtam, hogy ez lesz.*
- Tuti?
- Igen! Én Jonghyunra haragszom amiért ilyen pöcs! *öleltem át.*
- Én meg már azt hittem, hogy rám. *sóhajtott fel megkönnyebbülve.*
- Nem! Rád sosem! Vagyis igen! Mert bolond vagy és minek mentél el, de megértem hisz akkor meg az igazgató hepciázott volna. . ja! Jut eszembe! Képzeld. . oh.. ülj le inkább! *leültünk a kanapéra.*
- Hm?
- Na. . Sooval beszéltem mikor elment mellettünk az a két köcsög! És Taemin megállt Jonghyun tovább ment! Na mindegy a lényeg, hogy pörögtek az események és Soo megcsókolt mert megint előjött, hogy Taemin barátnője vagyok. . erre verekedni kezdtek és az igazgató behívatott minket és 1 heti iskola munkára "ítélt". De engem miért? Nem csináltam semmit! *akadtam ki egy kicsit.*
- Hm. . ez most neked semmiképp sem jó. . megfogod terhelni a bordáid! Látod? Nem kellett volna menned suliba! *sóhajtott.*
- Jóó tudom, de muszáj volt. Én nem bírom itthon. .
- Én sem. .
- Tudom, de muszáj pihenned.
- De hallottam valamit. . .
- Mit?
- Hogy Jonghyun szemöldöke felszakadt és egy mokkája is van. . *nézett rám sejtelmesen.* 
- Nem hallottam erről semmit. *vontam meg a vállam.* - Tény, hogy láttam, mert elég csúnya... de nem érdekelt. Senki se tud róla semmit.
- Azért elgondolkoztam, hogy kinek van oka rá. 
- Mondjuk... a fél sulinak? *kérdeztem költőien.*
- Nem, nem úgy. *rázta a fejét.* - Nyomós oka! Nyomós oka legyen rá...
- Muszáj erről beszélgetnünk? *kérdeztem és furcsán pillantott.* 
- Miért?
- Hol érdekel az téged, hogy megverték? Megérdemelte és kész! Rájárt már a rúd és most ez pont kellett.
- Igen... de ennyire?
- Mert az jobb, amit veled csinált?
- Nem, de...
- Akkor meg hagyd, hogy szenvedjen! 
- Jó, csak... nem tudom, hogy ki volt.
- Hát csak olyan személy, aki ne bírja... belőlük pedig sok van. 
- Igen, ez igaz. *kezdett töprengeni.*
- Honnan tudtad meg, *tereltem a témát.*
- Bin mondta.
- Szóval, Bin. *gondolhattam volna.*
- Ma sms-eztünk egy csomót és képet is küldött magáról!
- Na muti! *mosolyogtam és megnéztem őket.* - Istenem, de über cuki!
- Ugye? *csillogtak lassan Bang szemei.* 
- Odajöhetett volna, nem zavart volna minket.
- Hát.. nem mert. *mosolygott.*
- Tényleg nagyon aranyos srác! 
- Az! De miért is nem ment oda hozzátok?
- Ümm... azt hiszem járok Sooval. *vakartam a tarkóm zavaromban.*
- Micsoda? *hüledezett.* 
- Hát szóba jött ez az egész... hogy próbáljuk meg és pénteken randizunk. *részletesebben elmeséltem mindent.* 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése