- Mit? *pillantott rá furcsán.*
- A huligánkodást. *vigyorgott Seo.*
- A huligánkodást?
- Yepp.
- Na és nézd meg mit ért el vele? *böktem meg a vállát.* - Félnek tőle az emberek!
- Nem is! *kuncogott.*
- Na és a szemüveges?
- Jó, jó... talán.
- Szóval, te csak ne akarj olyan lenni, mint Seo! *vigyorogtam Minre.*
- Sajnálom Seo, a parancs az parancs! *kuncogott Min.*
- Majd legközelebb. *suttogta a fülébe.*
- Hé! *húztam el Seo fejét.* - Hallom ám!
- Szerintem mi most megyünk. *szólt közbe Bom Soo.*
- Máris mentek? *kérdezte vissza szinte azonnal.*
- Igen, még van egy kis dolgunk. *mosolygott Bae Soo.* - De, ha bármi van, hívjatok minket!
- Rendben! *szóltam. Majd elköszöntünk tőlük és hazamentek.*
- Azt hiszem én lemosom magamról Taemin-t.
- Rendben! *szóltam.* - Utána megyek én is.
- Oké. *ment be a fürdőbe. Egyszer csak kijött melltartóba és bugyiba.* - Bang-Bang, hol vannak a törölközők?
- Ott vannak a... Gyere csak ide! *húztam oda magamhoz. Ekkor vettem észre az oldalát. Nagyon csúnya volt.*
- Mi a baj? *pillantott furcsán.*
- Az oldalad... a bordáid csupa véraláfutás... *hüledeztem és kicsit megnyomtam.*
- Áú, ez fáj! *csapott egy kicsit a kezemre. Nem vártam mást.*
- Jól van, nyugi. Ezt Taemin csinálta?
- Jaaaa... mikor nekilökött mindennek, meg a kilincsnek.
- Miért nem mondtad?
- Mert nem éreztem és nem is láttam. Gondolom most újult ki vagy valami.
- Akkor majd lekezeljük vagy elviszlek orvoshoz.
- Biztos nem! Téged viszlek el az orvoshoz a gerinced miatt! Ugye nem képzeled azt, hogy emiatt az idióta miatt nyomorék leszel?
- Seo! *forgattam a szemeimet. Istenem. . makacs! Fhuu de ha nem akar eljönni orvoshoz. . tuti elrángatom és nem fog érdekelni, hogy fáj neki! De azért szeretem!* - Most ne velem foglalkozz!
- De veled foglalkozok és igenis elviszlek az orvoshoz!
- Nem! Én viszlek el!
- Nem! Én viszlek el!
- Én! *hangoztattam.*
- Én! *folytatta.*
- Jaj, csajok! *pattant fel Min.* - Elmentek mind a ketten! Punktum!
- Hé! *szóltunk rá egyszerre.*
- Nincs semmi hé! Mind a ketten elmentek szépen az orvoshoz vagy...
- Jól van. *sóhajtottunk és megöleltük.*
- Na, hol vannak azok a törölközök? *kuncogott Seo.*
- A szekrénybe! Tegnap lettek összehajtogatva. *szóltam. Majd elment fürdeni.* - És mi a helyzet otthon? *fordultam húgom felé.*
- Semmi. Anya dolgozik. . és képzeld! Apa megint talált dinó csontokat!
- Tényleg? Jaj úgy hiányoznak.
- Nekik is te! Ja igen! Apu ezt küldi. *adott nekem egy gyűrűt amire az volt írva, hogy Dinó. Az a köcsög jutott eszembe, de ezt nem mutattam a húgomnak csak boldogan felhúztam az ujjamra.*
- Nagyon tetszik. *vigyorogtam. Tényleg szép volt.*
- Akkor jó!
- Köszönöm neki! Mond meg!
- Okés, feltétlen! *mosolygott.* - Oh és anya is küldött ám valamit! Olyan vagyok mint egy postás! *kuncogott és elővett egy nyakláncot. Pont ment a gyűrűhöz, de erre az volt írva, hogy I Love You.*
- Jaaaj. *néztem és vigyorogtam.*
- Tetszik?
- Igen, nagyon is! Neki is mond, hogy köszönöm!
- Mondani fogom! *mosolygott. Majd hamarosan kijött Seo a fürdőből.*
- Akkor most én jövök! *álltam fel és elindultam a fürdőbe.*
Sokáig fürödtem és alaposan. Mikor végeztem kimentem a lányokhoz.
- Haza kell mennem! *pattant fel Min.* - Anyu csak eddig engedett el!
- Ne kísérjünk el valameddig? *kérdezte Seo.*
- Nem kell, fogok egy taxit! *mosolygott.*
- Nem akarom, hogy az a szemét megtaláljon! *szóltam. Ha bántja, akkor élt utoljára.*
- Inkább magatok miatt aggódjatok! Engem úgy se fog bántani, mert feljelenthetem.
- Ez igaz! *bólintott Seo.* - Addig úgy se mennének el.
- Jól van. *sóhajtottam. Majd elköszöntünk tőle és hazament.*
- Oh! *eszmélt fel Seo.*
- Mi az? *kérdeztem ő pedig a szobájába ment.*
- Ezt kidobom! *hozott ki egy macit. Sosem láttam ezt a macit eddig.*
- A tiéd? *furcsállottam.*
- Az a köcsög, ezzel ébresztett. *fogta úgy, mintha leprás lenne.* - Képen törölt vele.
- Inkább égesd el. *kuncogtam.*
- Neeeem.... még itt a végén Taemin DNS kerül a levegőbe. *undorodott, majd mind a ketten nevettünk.* - Basszus, nekem még a nevetés is fáj! Nem tudom, hogy a számhoz vagy az oldalamhoz kapjak.
- Nekem mondod? Tőből kitudnám tépni mind a két csuklómat, a gerincemről meg ne is beszéljünk.
- Jól megjártuk. *dobta ki a plüsst.*
- De megérte!
- Meg hát! *vigyorgott.*
- Nyomorékok.
- Azok! Remélem egy életre megtanulták, hogy velünk ne kötözködjenek!
- Abban biztos lehetsz!
- Holnap elvigyelek az orvoshoz?
- Ugye, úgy akartad mondani, hogy holnap elmegyünk az orvoshoz? *néztem rá szúrósan.*
- Iiiiiigeeeeen, persze. *aham. Na mindegy! Ha akarja, ha nem, eljön!* - Szóval, holnap elmegyünk az orvoshoz vagy ne?
- Elmegyünk!
- Okés!
- De akármit mond a doki te szót fogadsz neki és nem lázadsz! Ha azt mondja, hogy fejen kell állnod, hogy meggyógyulj akkor azt csinálod! Értve vagyok?
- Jóóó, de ilyet tuti nem fog mondani. *kuncogott.*
- Tudom, de tuti pihenned kell majd! És akkor nem hősködsz, hogy te erős vagy és nem pihensz mert leütlek!
- Igenis anya! *szalutált*
- Na azért. *kuncogtam.*
- Menjünk aludni! Fáradt vagyok! *ásított.*
- Rendben! *tettük el magunkat holnapra.*
Reggel felkeltünk és ettünk majd szép lassan elindultunk a dokihoz. A váróba ültünk aztán egyesével behívott minket. Először én mentem.
- Jó napot! *hajoltam meg.*
- Jó napot! Mi a panasz?
- A gerincem nagyon fáj mert nagy erővel nekiestem az ágyam szélének.
- Értem! *ültetett le a vizsgáló asztalra majd a gerincemet tapogatta.* - Szóljon ha fáj! *nyomkodta.*
- Áu! *sziszegtem mikor egy ponton nyomkodta.*
- Hm. Azt hiszem nincs nagy gond vele! Kap egy oltást a gerincébe és ajánlanák egy masszőrt aki ezt helyre tudná tenni. Mert úgy veszem észre izületi bajai is estek.
- Értem. Muszáj a tű? *estem pánikba. Utálom!*
- Igen! És ha a masszőr nem válik be akkor még több oltás is kell!
- Te jó ég! *olyan lettem mint egy kislány. Nem akarom!*
- Ez egy kicsit fájni fog. *húzta fel a pólómat és én azonnal elkezdtem remegni mint egy nem is tudom mi. Belém szúrta a tűt, pontosabban a gerincembe és nem bírtam kiáltás nélkül. Nagyon fájt!* - Vége. *húzta ki.* - Ha szeretné ajánlhatok egy jó masszőrt!
- Kérem! *motyogtam, de még mindig a tű hatása alatt voltam.*
- Rendben! *írt fel egy telefonszámot és odaadta.*
- Köszönöm!
- Nyugodtan mozoghat, sőt az jót tesz a gerincének mert nem meszesedik el, ilyenkor ez előfordulhat.
- Értem! Akkor nem kell kihagynom a sulit?
- Nem! *írt fel még egy fájdalom csillapítót majd kimentem és Seo ment be.*
Megvártam míg kijön és hazafele menet kifaggattuk egymást.
- Mi volt az az üvöltés? *kérdezte kissé aggódva.*
- Hát a gerincembe adott oltást! Szerinted? Amúgy is utálom! De ez nagyon fájt!
- Uh basszus. . én ezt megúsztam, de nekem rosszabb! Vagyis nem tudom. .
- Hm?
- Otthon kell feküdnöm mert megrepedt a bordám! *sóhajtott.* - Suliba se mehetek.
- De ez jó . .legalább nem kell látnod azt a köcsögöt és biztonságba leszel.
- Igaz, de én féltelek!
- Nyugi! Majd megvédem magam! Te legyél jól és ne ficánkolj!
- Jaj már!
- Mit mondtam?
- Jóóó. *sóhajtott.* - A kezedre mit szólt?
- Semmit, nem vette észre, de ez elmúlik! *mosolyogtam.* - És neked a szádra?
- Azt mondta, hogy kennem kell valami hülye kenőccsel.
- Értem.
Mikor hazaértünk Seo ellátta a száját én pedig bevettem a fájdalom csillapítót és felhívtam azt a masszőrt.
- Igen? Tessék? *vette fel.*
- Jó napot! Bang Eun Hee vagyok. Magát ajánlották nekem. Nagyon fáj a gerincem és az örvös szerint maga segíthet ha megmasszíroz.
- Értem. Szívesen állok rendelkezésére!
- Mikor tudna eljönni? Vagy valami?
- Hát holnap már tudnám fogadni. És ha kell el is tudok menni. Csak kérek egy pontos címet. *lediktáltam a címet.* - Köszönöm akkor holnap 4 óra? Jó lesz magának?
- Igen, tökéletes! Köszönöm!
- Nincs mit! Viszont hallásra. *tette le majd én is.*
- Na ez is ellett intézve! *ültem le a kanapéra.*
- Ügyes! *ült mellém.*
- Nem! Te szépen bemész a szobádba! *toltam a szobája felé.*
- Nee!
- Dee! *fektettem le és betakartam.* - Hozok neked teát! Ha elmozdulsz kapsz!
- Olyan izé vagy! *kinyújtotta a nyelvét. Olyan volt mint egy kislány.*
- Tudom! *kuncogtam és kimentem a konyhába teát csinálni neki.
Kivittem a teát és letettem a konyhába mert leültem a kanapéra. Bekapcsoltam a tv-t, de nem ment benne semmi érdemleges. Ezért a zenecsatornák között váltogattam. Jó volt kicsit zenét hallgatni, persze halkan tettem ezt, hogy Seo nehogy felkeljen. Szegénynek tényleg sokat kell pihennie!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése