- Nincs szex! *ültem fel rajta.*
- Majd visszatartom magam! *fogta a csípőm.*
- Ajánlom is, nekem nem kell a régi Taemin!
- Egy kicsi se tetszett a régi Taeminből?
- Hm.. talán egy valami.
- Na és mi?
- Nagyon szexinek tartottam mikor beszólt másoknak. *kuncogtam.*
- És mikor neked szóltam be?
- Akkor feltudtalak volna rúgni! Utáltalak!
- Jó volt látni milyen dühösen néztél rám ilyenkor. *nevetett rajtam.*
- Na, meg mikor mindig odazavartál ahhoz a szerencsétlen szemüveges csajhoz! Tök béna volt...
- Féltékeny voltam Soora. Igen... és féltem, hogy elvesz téged tőlem... ami sikerült is!
- Mert egy hülye voltál.
- Igen, egy hatalmas hülye. *mosolygott.* - Na, gyere! *húzott le magához és megcsókolt.*
- Vedd le ezt a felsőt!
- Csak Eun miatt vettem fel.
- Nem fog még ennyitől zavarba jönni... *kuncogtam.*
- Hát kitudja? Sose lehet tudni!
- Naaa, vedd le!
- Segíts!
- Oké. *majd segítettem neki levenni.*
- Kekszuális. *néztem végig rajta.*
- Most vedd le te! *nyújtotta a nyelvét. *
- Nem veszem le.
- Kérlek, csak egy kicsit vedd le...
- És nekem abból mi hasznom származna?
- Mintha azt nem tudnád.
- Nem, elment a kedvem tőle. *szálltam le róla.*
- Mi ez a nagy hirtelen kedélyváltozás? *pillantott rám zavartan és a kezét a combomra rakta.*
- Nem tudom... *sóhajtottam.*
- Szégyenlős vagy?
- Nem, csak...
- Csak? Csak mi?
- Nagyon kívánlak Taemin... de nem hiszem, hogy ez a pillanat pont most jött el.
- Tényleg kívánsz? *vigyorgott.* - Persze, én se akarom azt, hogy szexeljük át az éjszakát csak na...
- Megígérted, hogy nem fogod felhozni!
- Tudom, már megint egy görény vagyok...
- Nem vagy az!
- De igen az vagyok...
- Nem, csak én reagáltam már megint túl a dolgokat. Komolyan, ha most ilyenek vagyunk nem tudom, hogy fog nekünk menni ez a kapcsolat.
- Ugye nem akarsz szakítani? *ijedt meg.*
- Nem, dehogy! Csak tudod néha úgy érzem, hogy veled akarok örökre lenni és szeretni akarlak úgy, ahogyan csak tudlak... Néha meg úgy, hogy undorodok tőled... talán nem is ez a legmegfelelőbb szó... csak félek, hogy olyan leszel, mint régen...
- Nem kellett volna összejönnünk, igaz? *kérdezte sóhajtva.*
- Talán még várnunk kellett volna. *sóhajtottam.*
- Lehet...
- Hiszen nem is ismerjük egymást... Taemin, jó formán semmit se tudok rólad!
- Azt hiszem mind a ketten bénák vagyunk a kapcsolatokban. *bámult maga elé.*
- Jaaa...
- Hagyjuk?
- Ne!
- Szerintem se...
- Mégis most olyanok vagyunk, akik nem is akarják ezt az egészet...
- Talán csak tényleg meg kellene jobban ismernünk a másikat!
- Igen, igazad van! Az egy dolog, hogy szexuálisan és testileg vonzódunk egymáshoz, de lelkileg nem... most csak nézz meg engem, még annyit se tudok neked mondani, hogy szeretlek.
- Azért, mert ez egy súlyos szó és nem dobálózol vele, mint elfuserált fruska. Csak a kislányok ilyenek, meglátnak egy helyes srácot és: "Jaj, szerelmes vagyok!" Aztán egy hét után mondja neki, hogy szeretlek és már dugnak is...
- Én nem vagyok ilyen...
- Tudom jól. Nem is akarom, hogy ilyen legyél... én ki szeretném érdemelni azt, hogy valóban szeretsz engem.
- Én meg azt szeretném, hogy minél hamarabb tudjalak szeretni...
- Eljön az a pillanat is. *puszilta meg a fejem.*
- This love, this love, this love...
- Hm?
- Elgondolkoztam azon, hogy idétlen és hiú álmokban reménykedek, amik soha nem fognak teljesülni... de azt szeretném, ha legalább ez sikerülne...
- Hé, Seo! Néz rám... *fordította a tekintetem maga felé.* - Hidd el, hogy ez sikerülni fog! Szükségem van rád... ha nem lennél mellettem, teljesen üresnek érezném magamat.
- Nekem miért nem lehet olyan tökéletes kapcsolatom, mint egy hercegnőnek?! *fakadtam ki és rádőltem.*
- A hercegnők élete sem volt leányálom, míg meg nem találták az igazit...
- Taemin, mi van akkor, ha nekem te vagy az igazi? Ha te leszel az igazi?
- Akkor én leszek a világ legszerencsésebb és legboldogabb embere. *ölelt át és úgy ültünk egymás karjaiban.*
- Így gondolod?
- Nem gondolom... tudom!
- Szeretném, ha szeretnél.
- Én szeretlek, chibi. *csókolt meg.*
- Chibi lettem, mi? *kuncogtam.*
- Igen, mert törpe vagy. *kuncogott.*
- Kikérem magamnak!
- De attól még a gyönyörű barátnőm!
- Na, azért. *öleltem meg szorosan.* - Aludjunk.
- Jó. *bólogatott.*
- Alszunk úgy, hogy ölellek? Most szükségem van a közelségedre...
- Persze. *vigyorgott, majd elfeküdtünk és betakart, közben pedig magát is.*
- Jó éjszakát Minnie! *öleltem még mindig.*
- Jó éjszakát neked is! Lehetőleg velem álmodj, mint ma. *kuncogott.*
- Veled fogok. *öleltem szorosabban.*
- Megfojtasz. *dünnyögte.*
- Most már tudod milyen mikor te ölelgetsz engem agyon.
- De ez jó érzés. *puszilt meg, majd elaludtunk. Reggel mikor felkeltem, ő már javában fent volt és engem nézett.*
- 'Reggelt. *kuncogtam.* - Szép jó reggelt. *vigyorgott.*
- Már megint arra kell kelnem, hogy bámulsz? Nem unod még? *nevettem.*
- Kicsit se. *rázta a fejét.* - Szeretlek téged nézni, mikor alszol, mert megnyugtat.
- Olyankor legalább kussban vagyok, igaz?
- Neeeem, nem ezért. Csak tudom, hogy ilyenkor biztonságban vagy, mellettem.
- Melletted mindig biztonságban vagyok. *csókoltam meg.*
- Mi lenne, ha ma nem mennénk suliba?
- Már megint?
- Seo, ez egyetem... itt nem érdeklik, hogy bent vagy-e. Csak ne bukj meg és írd meg jól a ZH-kat. Felőlük aztán végig hiányozhatod az egész évet.
- Na és miért nem akarsz suliba menni?
- Mert megakarlak ismerni! Téged akarlak! *húzott magához.* - Szükségem van rád!
- De akkor csináljuk úgy, mintha suliba mennénk... nem szeretném, ha bárki tudna is arról, hogy megingott a kapcsolatunk... főleg, hogy most még házastársak is vagyunk és ezen múlik a suli is.
- Rendben, akkor mintha csak suliba mennénk. Meg van beszélve.
- Remek! *pattantam fel.* - Gyere, igyunk egy kávét!
- Jó, menjünk. *fogta meg a kezem és kisétáltunk a konyhához.*
- Áh, jó reggelt! *köszönt Jonghyun és sürgött-forgott a konyhában.*
- Jó reggelt! *köszöntünk egyszerre.*
- Na, mi az? Összeragadt a kezetek este?
- Neked a faszod ragadt össze? *kérdezte Taemin, de meglöktem, hogy fejezze be.*
- Most meg mi van? *kérdezte zavartan nevetve.* - Ha a tegnapi kiabálásom miatt, akkor...
- Nem hallottunk semmit. *vágtam közbe.*
- Oh, akkor jó. Csináltam nektek is kávét! *mutatta.*
- Köszönjük szépen. *bólogattam, majd bevitt egy bögrényit Bangnek. Mi pedig leültünk a kanapéra és ott ittuk tovább.*
- Nem kellett volna így beszélned vele!
- Jól van... csak idegesített, hogy olyan jó kedve van... neki minden olyan simán megy.
- Nem vele van a probléma, hanem velem! Szóval, a feszültséget ne rajta vezesd le!
- Jó, nem rajta fogom...
- Akkor inkább rajtam csattanjon.
- Ezt fejezd be!
- Jól van...
*Majd lassan kijött Bang is és utána Jonghyun.*
- Jó reggelt! *köszönt nekünk.*
- Neked is! *köszöntünk egyszerre.*
- Szép nap. . nincs értelme suliba menni. *jegyezte meg.*
- Ne kezd! *mondta Jonghyun.*
- Nyaaah. . a tegnapiért igazán lehetne egy szünet. .
- Mi volt tegnap? *kuncogott Taemin.*
- Semmi! Ne gondolj rosszra! *legyintett.*
- Megyünk suliba és kész! *puszilta meg Jonghyun.*
- Utállak!
- Ezt tegnap is megkaptam. *kuncogott.*
- Tudom! De én bestartolok! *motyogta és bement a szobába.*
- Na, mi van veletek? *kérdezte Jonghyun.* - Szótlanok vagytok.
- Fáradtak vagyunk. *dőltem Taeminre.*
- Hosszú volt az éjszaka?
- Az nem kifejezés. *kuncogott Taemin.*
- Ahogy nekünk is. *vakarta a tarkóját.*
- Akkor menj be az asszonyhoz és foglalkozz vele egy kicsit. *kuncogtam.*
- Oké. *majd elindult hozzá.*
- Itt az idő... *pattantam fel.*
- Gyorsan készülődj! *állt fel ő is.*
- Oké. *mentünk be a szobámba, most nem érdekelt, hogy ott van ő is. Majd nagyon halkan elmentünk, hogy a többiek ne vegyék észre.*
- Dongbong-gu.
- Dongbong-gu? De hát az Seoul északi része!
- Igen, tudom... a Han folyó mellett.
- Miért megyünk oda?
- Ott születtem.
- Tessék? *hüledeztem.*
- Oda megyünk és megbeszélünk mindent. *fogta meg a kezem és húzni kezdett a legközelebbi metróállomásig.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése