Park Jun Seo.~

- Elmegyünk!
- Okés!
- De akármit mond a doki te szót fogadsz neki és nem lázadsz! Ha azt mondja, hogy fejen kell állnod, hogy meggyógyulj akkor azt csinálod! Értve vagyok?
- Jóóó, de ilyet tuti nem fog mondani. *kuncogtam.*
- Tudom, de tuti pihenned kell majd! És akkor nem hősködsz, hogy te erős vagy és nem pihensz mert leütlek!
- Igenis anya! *szalutáltam*
- Na azért. *kuncogott.*
- Menjünk aludni! Fáradt vagyok! *ásítottam.*
- Rendben! *tettük el magunkat holnapra.*
Reggel felkeltünk és ettünk majd szép lassan elindultunk a dokihoz. A váróba ültünk aztán egyesével behívott minket. Először Bang-Bang ment. Miközben várakoztam egyszer csak hallottam, hogy hangosan felkiált. Vajon mi történt? Remélem nincs semmi baja. Nagyon aggódok. Arról meg nem is beszélve, hogy ha ilyen állat az orvos akkor én be nem teszem a lábam oda többet! Viszont hamarosan kijött Bang-Bang, így én következtem. 
- Jó Napot! *hajoltam meg.* 
- Jó Napot! *hajolt viszont.* - Mi a panasza? 
- Kosarazás közben rosszul estem és pont az oldalamra. Most eléggé véraláfutásos. 
- Meglátom, hogy mit tehetek! *meglátja? Hát köszönöm! Le kellett vennem a felsőm, hogy megvizsgáljon. Nyomkodni kezdte.*
- Áú. 
- Szóval itt fáj? 
- Igen!
- Kérem álljon oda az álló röntgenhez. Forduljon oldalasan és várjon.
- Rendben. *bólintottam. Majd ő megcsinált mindent én pedig várakoztam. Közben pedig felvettem a felsőmet. Elvette a röntgenképet és nézegetni kezdte.* 
- Szerencsére nincs nagy gond, csak megrepedt a bordája. Törésnek nincs helye. Azonban ezt most egy ideig pihentetnie kell, mivel ha újabb ütés éri akár el is törhet. Szóval, ha teheti maradjon ágyban és pihenjen. Ha rosszabbodik az állapota, akkor kérem látogasson meg újra!
 - Rendben van. *húztam egy kicsit a szám.*  
- Esetleg egyéb panasz?
- A szám egy kissé felszakadt.
- Oh, látom. Elég csúnya. 
*Felvette az adataimat és adott egy speciális kenőcsöt, na meg fájdalomcsillapítókat és gyógyszereket a repedt bordámra.*
- Köszönöm szépen! *hajoltam meg amennyire, csak tudtam. Majd egyből kimentem Bang-Bang-hez. Útközben pedig kifaggattuk egymást.*
- Mi volt az az üvöltés? *kérdeztem kissé aggódva. Az nem is lényeg, hogy velem mi történt.*
- Hát a gerincembe adott oltást! Szerinted? Amúgy is utálom! De ez nagyon fájt!
- Uh basszus. . én ezt megúsztam, de nekem rosszabb! Vagyis nem tudom. .
- Hm?
- Otthon kell feküdnöm mert megrepedt a bordám! *sóhajtottam.* - Suliba se mehetek.
- De ez jó . .legalább nem kell látnod azt a köcsögöt és biztonságba leszel.
- Igaz, de én féltelek! *tényleg nagyon féltem. Nem akarom, hogy bármi baja essen!*
- Nyugi! Majd megvédem magam! Te legyél jól és ne ficánkolj!
- Jaj már!
- Mit mondtam?
- Jóóó. *sóhajtottam. Olyan makacs.* - A kezedre mit szólt?
- Semmit, nem vette észre, de ez elmúlik! *mosolygott. Bang, meg kellett volna mutatnod neki!* - És neked a szádra?
- Azt mondta, hogy kennem kell valami hülye kenőccsel. 
- Értem. 
Mikor hazaértünk elláttam a szám, Bang-Bang én pedig bevette a fájdalomcsillapítót, majd felhívta a masszőrt. 
- Igen? Tessék? *vette fel. Úgy álltam, hogy hallottam a beszélgetésüket.*
- Jó napot! Bang Eun Hee vagyok. Magát ajánlották nekem. Nagyon fáj a gerincem és az orvos szerint maga segíthet ha megmasszíroz. 
- Értem. Szívesen állok rendelkezésére! 
- Mikor tudna eljönni? Vagy valami? 
- Hát holnap már tudnám fogadni. És ha kell el is tudok menni. Csak kérek egy pontos címet. *lediktálta a címet.* - Köszönöm akkor holnap 4 óra? Jó lesz magának?
- Igen, tökéletes! Köszönöm! 
- Nincs mit! Viszont hallásra. *tették le.*
- Na ez is ellett intézve! *ült le a kanapéra.* 
- Ügyes! *ültem le mellé.* 
- Nem! Te szépen bemész a szobádba! *tolta a szobám felé.* 
- Nee! 
- Dee! *fektetett le és betakart.* - Hozok neked teát! Ha elmozdulsz kapsz!
- Olyan izé vagy! *nyújtottam a nyelvem. Magával kellene törődnie és nem velem!* 
- Tudom! *kuncogott. Az utolsó emlékem pedig az volt, hogy az a két idióta mit fog csinálni holnap. Mikor reggel felkeltem ránéztem az órára. Késésben voltam, így gyors kifutottam.*
- Bang-Bang, elkések a suliból! *kapkodtam.* - Miért nem szólt az ébresztő? 
- Nyugi van! *kuncogott. Ő már éppen indult.* - Ma nem is kell jönnöd a suliba! Emlékszel? Pihenned kell!
- De megyek! Nem mehetsz egyedül!
- Na, most azonnal húzz vissza a szobádba! *tolt, de belekapaszkodtam a lábába.* - Seo, eressz el! *kuncogott.*
- Nem! Így te se mész suliba! 
- Seo! Elfogok késni.
- Nem baj! Nem engedlek annak a két köcsögnek a közelébe! 
- Ott lesz Bae Soo és Bom Soo! Nincs miért aggódnod. 
- Jó, tudom... csak na! 
- Ne aggódj! *kuncogott és felhúzott a földről.* 
- Rendben. *öleltem meg.* 
- Tényleg megyek, mert elkések.
- Oké. *integettem, ő is majd elindult a suliba. Megreggeliztem és körbenéztem. Volt egy kicsi kupi ezért összetakarítottam. Leültem egy kicsit játszani, de persze Bang-Bang-nek erről nem szólok, mert tutira kinyírna. Tényleg fájt az oldalam, így lefeküdtem. Egyszer csak egy sms-t kaptam.* 
- "Megérdemled ribanc." *Taemin. Kigondolta volna, hogy ilyen kedves lesz. De akkor ezek szerint Bang-Bang találkozott velük. Csak ő mondhatta el, hogy hol vagyok... nem tudom! Remélem nincs semmi baja és Bom Sooék vigyáznak rá!*
- "Szívjál gázt. xoxo" *Írtam vissza, majd lefeküdtem egy kicsit pihenni. Nagyon unalmas volt Bang-Bang nélkül. De most mit tudtam volna csinálni? A pihenés se ment, mert folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy mi történhet, mi történhetett. Nem sokkal később a telefonom csörgött. A bátyám volt az.* 
- Seo? *kérdezte.* 
- Igen, én vagyok az. 
- Hol vagy most? 
- Itthon.
- Miért nem vagy suliban?
- Ez hosszú. Na és te?
- Ez hosszú. *felelte.* - Nem találkozhatnánk?
- Most nem tudok, mert... mert épp dolgom van. *vágtam rá a hazugságot.*
- Mindig csak a kifogások. Tudod te, hogy milyen régóta nem láttad a családodat?
- Tudom... *sóhajtottam fel.* - Majd meglátom, hogy mit tehetek.
- Rendben. De ezen a számon hívj!
- Jól van... 
- De akkor tényleg keress!
- Jó, oké.
- Szia.
- Szia. *köszöntem el és leraktam. Mit akar már megint? Nem hiányzik az atyai tanácsa, amiben leírjon minden szarnak. Kiültem egy kicsit Tv-zni utána pedig csináltam kettőnknek kaját, majd hamarosan megérkezett Bang-Bang is. Egyből odafutottam hozzá.*
- Szia! Jól vagy? *támadtam el.*
- Szia! *mosolygott.* - Persze, nincs semmi bajom. Szerencsére elvittem a fájdalomcsillapítókat. 
- Találkoztál azzal a két köcsöggel, igaz?
- Ezt honnan veszed?
- Taemin írt egy sms-t, hogy: "Megérdemled ribanc." Szóval?
- Igen, találkoztam velük. *sóhajtott fel.*
- Tessék?! *akadtam ki. Tudtam, hogy ez lesz!*
- De nyugi! Sooék ott voltak!
- Mesélj, most! *ültünk le.*