- Jó reggelt. *suttogta, de csukva volt a szeme.*
- Te fent vagy?
- Igen! *motyogta.*
- Megijedtem!
- Mert? *kuncogott, de még mindig nem nyitotta ki a szemét.*
- Mert azt hittem alszol!
- Akkor jól álcázom magam. Legközelebb meghallgatom mit motyogsz magadba.
- Én nem szoktam magamba beszélni!
- Mindenki szokott!
- Már korán reggel belém kötsz?
- Nem! *puszilt meg és nyújtózni kezdett.*
- Na azért. *ásítottam.*
- Jó reggelt. *nyitotta ki a szemét és rám nézett.*
- Az előbb már ezt lerendeztük. *kuncogtam.*
- De nem kaptam puszit.
- Mivel nem kértél?
- De ez alap!
- Hát nem! A mi helyzetünkbe valahogy nem alap ez az egész! *kuncogtam.*
- Akkor most már az lesz! *csókolt meg és magára rántott.*
- Ja, majd még fel sem kelek, de téged csókolgatlak?
- Igen! *bólogatott.*
- Aham, melyik pizsidbe álmodtad? *feküdtem el rajta.*
- A hercegnősbe. *kuncogott és simogatta a hátam.*
- Neked olyan is van? *néztem fel rá.*
- Dehogy!
- Eleve nem is pizsibe alszol! *kuncogtam.*
- Mert kényelmetlen. .
- Miért a boxer nem?
- Levehetem ha gondolod. *kuncogott.*
- Nem úgy értem hülye! *kuncogtam és megütöttem.* - De nem szorít?
- Most egy kicsit igen!
- Huh. . hagyjuk inkább! *kuncogtam.*
- Miért téged nem szorít a bugyi meg még pluszba az a nadrág?
- De igen, de nem fogom megadni neked az örömöt, hogy bugyiba aludjak.
- Mert gonosz vagy!
- Nem is! Te mondtad, hogy tartod magad és megváltozol! Én pedig csak segítek, hogy ne ess kísértésbe.
- Oh ettől nem kell félni.
- Aham. . érzem így is.
- Jaj mit csináljak? Férfi vagyok és na. .
- Tudom. .
- A vicc, hogy te előbb kihasználtál mint én téged. Pedig ennek fordítva kellett volna, hogy legyen. *kuncogott.*
- De egy szerencsétlen vagy és bebasztál.
- Tudom. Nem nézzük meg együtt az a videót? *simogatta a fenekemet.*
- Nem! Mert amint mondtam már. Nincs meg. Kidobtam.* ültem fel pont a férfiasságára.*
- Öhm. . *szeppent meg én meg leszálltam róla.* - Miért nincs meg?
- Mert nem vagyok rá büszke, meg egyáltalán minek tartsam meg? Még ha egy helyes sráccal lenne, de veled. *húztam az agyát.*
- Nem vagyok helyes? *ült fel.*
- Háát. .
- Héé!*csikizett meg.*
- Nee! *nevettem.*
- Mond ki! *fölém mászott.*
- Mit?
- Azt, hogy helyes vagyok!
- Nem! Nem hallod tőlem sose!
- Akkor csikizlek!
- Neee!
- Akkor mond ki. *hajolt hozzám közel.*
- Helyes vagy! *mondtam a szemébe és megcsókolt.*
- Te meg szép! *mosolygott.*
- Elfogunk késni!
- Nem mert nézd csak meg hány óra van! *mutatta a telefonját.*
- Még csak most kéne felkelnünk? *akadtam ki.*
- Igen!
- De hát az ébresztőm . . *kaptam a telefonomhoz.*
- Előrébb állítottam. *mosolygott.*
- Te szemét! *ütöttem meg.* - Ilyenkor felkelni. . *sóhajtottam és becsuktam a szemem.* - Én alszok.
- Na nem! Eddig sem voltál álmos! *húzott fel.*
- De te szemét vagy! Akkor miért mondtad el?
- Mert már nem bírtam. *kuncogott.*
- Nagyon vicces.
- Na ne durcizz hanem gyere! *vett a hátára és kivitt a konyhába.*
- Csináld meg a reggelit ha ennyi erőd van.
- Oké! Rántottát tudok felajánlani.
- Csak csináld!
- Jó. *kezdett neki addig én felöltöztem és elkészültem.*
- Ma akkor elmegyünk Taemin próbájára?
- Aham! Ha van kedved!
- Persze, hogy van! *mosolyogtam.*
- Akkor megyünk!
- És akkor holnap elkísérsz a dokihoz?
- Milyen dokihoz? *fordult hátra.*
- A hátam miatt, meg kell nézetnem.
- Oh, persze, hogy megyek!
- Okés. *mosolyogtam és bekapcsoltam a tv-t. Az egyik zene csatornán épp B.A.P ment.*
- Komolyan?
- Mi a bajod? Ébresztő!
- De ha megint elkezded Yonggukot isteníteni én ledoblak innen!
- Mi? Te képes lennél megölni csak mert szeretem a hangját? *néztem rá furán.*
- Jaj dehogy is! *ölelt át.* - Csak a hangját szereted? *nézett rám.*
- Igen! *bólintottam.*
- És bennem mit szeretsz?
- Hm . . a hangodat! Mert szépen énekelsz, de a beszéd hangod is cuki.
- Ennyi?
- Hm. . . mondjam tovább?
- Mond!
- Szeretem ahogy elégeted a reggelinket. *kuncogtam és mutattam.*
- A faszom. *ugrott oda és elzárta a gázt.*
- Szakácsnak se menj. *kuncogtam.* - Akkor reggelizni se kell! *sóhajtottam.*
- Bocsi.
- Semmi!
- Majd, gyere! Veszünk valamit a pékségbe! *öltözött fel és elindultunk majd bementünk a pékségbe. Ott vettünk magunknak reggelit és indultunk tovább a suliba.*
- Hm. . *nyammogtam út közben.*
- Finom?
- Akkor jó. *mosolygott.*- Miattad nem reggeliztem. *motyogtam.*
- Bocsi. *vakarta a fejét.*
- Semmi baj! *kuncogtam és elvettem a szemüvegét.* - Te gyík! *tettem fel.*
- Jól áll. *mosolygott.*
- Igen? *kancsalítottam be és kuncogtam.*
- Nee! *kuncogott.* - De így is szép lennél!
- Ne fáradj!
- Sosem hiszel nekem.
- Nem is! *nyújtottam ki a nyelvem.*
- Majd egyszer hinni fogsz!
- Azt mondtad, hogy szombaton.
- Igen! *bólogatott.*
- Hát kíváncsian várom, és ha akkor sem hiszek majd neked?
- Akkor kitalálok valami mást és küzdeni fogok, hogy higgy nekem!
- Hajrá! *mosolyogtam és ő megfogta a kezem.* - Áu. *botlottam meg és nevetést hallottunk a hátunk mögött. Hátranéztem és Bin meg a felesége nevetgélt.*
- Te gáncsoltad ki? *ment neki Binnek Jonghyun.*
- Nem! Én nem bántok lányokat. . nem úgy mint te!
- Pofád lapos! *vert be neki.*
- Ne bántsd! Én voltam. *állt Jonghyun elé a felesége.*
- És te erre ilyen büszke vagy? *kérdezte tőle Jonghyun.*
- Igen, mert a te kis ribancod nem is olyan kemény mint mutatja magát.
- Először is, itt te vagy a ribanc és nem ő! Másodszor pedig ezért vagyok itt neki, hogy megvédjem! Szóval csak csitu van.
- Jaj. . kis hős. *ütötte meg Jonghyun mellkasát.* - És még izmos is. *nyomkodta a mellkasát.*
- Ne érj hozzá! *löktem el a kezét.* - Bin. . beszélnünk kell! *húztam el.*
- Na mi van?
- Kérlek állítsd le a feleséged!
- Mert?
- Mert nem tettem ellene semmit!
- De tettél ellenem! *jött oda.*
- Te húzz el innen!
- Nem amíg nem szakítotok! Nekem Bin kell. . te megkapod azt a kis izom embert. Mi itt a baj?
- Tudod az én fejembe és szerintem már nem is járunk! *mondtam neki.* - Tied lehet Bin!
- Mi az, hogy nem járunk? Ezt nem is beszéltük meg! *akadt ki Bin.*
- Oké, akkor most megbeszéljük! Nem kellesz mert egy bunkó vagy! Azért mert mást kaptam te most itt bunkózol. Ha igazán szeretnél akkor kitartanál és nem gyerekeskednél! Szóval ennyi! Nem tudok mást mondani neked! Ja de. . .szia! *mentem el onnan.*
- Akkor már nem jártok? *kérdezte az a ribanc.*
- Nem! *kiabáltam vissza és bementünk a suliba Jonghyunnal.* - Hogy lehet valaki ennyire gyerekes? *néztem fel rá.*
- Nem tudom, de ne is foglalkozz vele! *karolta át a derekam.*
- Nem is. Végleg lezártam vele.
- Helyes! Menjünk oda Taeminékhez! *mutatott.*
- Okés. Eddig nem is láttam őket. *vakartam a fejem és odamentünk.* - Sziasztok. *köszöntünk.*
- Sziasztok. *köszöntek ők is.*
- Mizujs? *kérdeztem.*
- Semmi. *mondták.*
- Jobban vagy? *fordultam Seo felé.*
- Igen!
- Akkor jó. *öleltem meg és mosolyogtam rá.*
- Sikerült felvidítanom. *mosolygott Taemin.*
- Hero vagy. *kuncogtam.*
- Az, egy retardált hero. *kuncogott Seo.*
- Retardált? *kuncogtam.*
- De még is én nyertem a fogadásba! *vigyorgott Taemin.*
- Az egy dolog!
- Igen. És ha már itt tartunk. *húzta magához és megcsókolta miközben a fenekét markolta.*
- Waoh. *kuncogott Jonghyun.*
- Én ehhez pici vagyok. *kuncogtam és Jonghyun háta mögé bújtam.*
- Az, pici. *kuncogott Seo.*
- Pici, magasságra. *borzolt a hajamba Jonghyun.*
- Ne szóld le a magasságom vagy nem kapod vissza a szemüvegedet! *nyújtottam ki a nyelvem.*
- Szóval ez a te szemüveged? *vette le rólam Seo.*
- Igen. Az enyém. *mosolygott Jonghyun.*
- Nem rossz. *forgatta.*
- Ja, úgy néz ki mint egy gyík. *kuncogott Taemin.*
- Ugye? Én is azt mondtam neki. *kuncogtam és pacsiztunk Taeminnel.*
- Igaz neked jobban áll. *puszilt meg Jonghyun.*
- Na ne nyalizz!
- Jóóó.
- Ennyi vagy. *kuncogott Taemin. * - Akkor eljöttök ma a próbámra?
- Persze! *mosolyogtam.*
- Bocsánat, hogy tegnap mi nem mentünk. Az én hibám. *mondta Seo.*
- Jaj ugyan! *öleltem meg.* - Megértettük. *mosolyogtam.*
- Meg amúgy is volt társaságunk. . *húzta a száját Jonghyun.*
- Hm? *néztek furán.*
- Bin. . *sóhajtottam.*
- Ő is indul? *kérdezte Seo.*
- Igen. *mondta Jonghyun.*
- De Jonghyun lemossa a színpadról! *mondtam.* - Igaz? *néztem rá.*
- Megpróbálom! *mosolyodott el.*
- Ajánlom neked, hogy nyerj mert szemét vagy és ezzel tudsz kiengesztelni!
- Miért szemét? *kérdezte Taemin.*
- 1 órával előbb keltett csak, hogy kitudja élni magát. .
- Átállítottam az ébresztőjét. De amíg nem tudta meg addig nem is volt semmi baja. Álmos se volt. *kuncogott.*
- Mert nem tudtam róla, de mikor megtudtam akkor álmos lettem. Ilyen vagyok és kész! Ne nevess ki! És miatta nem tudtam reggelizni! Elégette a rántottát! *mutogattam rá.*
- Mert rád figyeltem!
- Még ez is az én hibám?
- Nem! *ölelt meg.* - De utána vettem neked kaját!
- Ja, de legközelebb megint te csinálsz reggelit és én addig a szobába leszek! Kíváncsi vagyok, hogy főzöl.
- Rémesen. *kuncogott Taemin.*
- Nem is igaz! *kuncogott Jonghyun.*
- Majd én elemzem. *kuncogtam.*
- Értettem. *mosolygott Taemin.*
Majd becsengettek és mentünk órára. Ami elég jó volt. Soo nem volt sehol sem. Gondolom most otthon ápolgatja anyuci. . meg is érdemli. Mikor az órának vége volt kicsit behívtam Seot a wc-be és beszélgettem vele.
- Most nagyon hálás vagyok Taeminnek, hogy jobb kedved lett miatta. *jegyeztem meg.*
- Igen, de nem csak miatta van jobb kedvem! Miattad is! Nagyon cuki voltál tegnap ahogy próbáltál felvidítani és köszönöm! *ölelt meg.* - Meg persze Jonghyunnak is köszönöm.
- Ez alap! Nem szeretem ha szomorú vagy.
- Csak azt nem tudom mi legyen. .
- Hogy érted?
- Hát meg kéne ezt beszélnem Sooval. . vagy csak egyszerűen hagyjam a picsába?
- Nem tudom . . én most "megbeszéltem" Binnel, hogy szakítok vele. . nem tudom, van egy olyan érzésem, hogy inkább hagynod kéne ezt az egészet és minden kapcsolatot megszakítani Sooval. . figyu, erősebb mint te és mi van ha igaz te csak beszélni akarsz, de ő elkezd erőszakoskodni? A bordádnak sem lenne jó és amúgy is. Nem engedlek a közelébe! *ráztam a fejem.*
- Jóó. Igazad van. . nem tudom mire képes. *sóhajtott.*
- Nyugi! Mi itt vagyunk! *mosolyogtam.*
- Tudom! És tudod annyira jól esik, hogy foglalkoztok velem. Mikor tegnap Taemin felakart vidítani akkor ugye azért is lettem boldogabb mert jól esett, hogy foglalkozik velem és eltudtam felejteni mindent. És képzeld énekelt! Nagyon csodás hangja van ami nyugtató.
- Na akkor meg felejts is el mindent! *mosolyogtam.* - Na kíváncsi vagyok ma mit alkot a próbán.
- Biztos jó lesz és neked is fog tetszeni! *mosolygott.*
- Dinónak is szép hangja van és gitározik. Basszeron is tud játszani.
- Tudom, mondta Taemin. Ő meg zongorázik.
- Na ez jó. Bandát nyithatnának. *kuncogtam.*
- Ja. Pancser duo. *kuncogott.*
- De gonosz vagy! *kuncogtam.* - De igazad van!
- Na menjünk! Majd lesz valami!
- Okés! *mosolyogtam és kimentünk a fiúkhoz.*
- Sziasztok! *köszöntek.*
- Sziasztok! *köszöntünk.*
- Na? Megvitattátok a dolgokat? *kérdezte Taemin.*
- Igen! *bólogattunk.*
- Akkor jó.
Majd beszéltünk még és jól elvoltunk, de becsengettek. És ez egész nap így volt. Szünetekbe elvoltunk és az órák se voltak olyan rosszak. Majd hazamentünk és ettünk, megcsináltuk a házit és elindultunk Taemin próbájára. Mikor odaértünk bementünk, ugyanott volt mint Jonghyuné.
- Sziasztok! *köszöntünk mikor bementünk.*
- Sziasztok! *mosolyogtak.*
- Semmi. *ráztuk a fejünket és leültünk Seo mellé míg Taemin előkészült. Majd játszani kezdett a zongorán és énekelni. Tényleg fantasztikus hangja van. Seo csak bámulta, édes volt. Mikor végzett tapsoltunk neki.*
- Oh köszönöm, tudom, hogy jó vagyok. *hajolt meg Taemin és kuncogott.*
- Nincs ám ekkora szája. *mondta nekem Jonghyun.*
- Tényleg! Nekem is alig akart énekelni. Pedig csak ketten voltunk a lakásba. *nézett rám Seo.*
- Haa. . *kuncogtam.*
- Szégyenlős vagyok. *mondta Taemin.*
- Nem baj az! *mosolyogtam.* - De nem kéne, nagyon jó hangod van.
- Köszönöm. *mosolygott.*
- Nincs mit. *mosolyogtam.*
Majd elkezdtek a fiúk együtt énekelni meg hülyéskedni. Náluk ez a próba? Olyanok voltak mint a rossz gyerekek. Csak néztük őket és nevettünk rajtuk. Majd mikor a hülyeséget megunták elkezdtek játszani a hangszereken. Olyanon is amin nem tudnak. Rémes volt, de vicces.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése