- Bang-Bang! *csettintettem előtte.*
- Hm? *emelte fel a fejét.*
- Min gondolkozol?
- Semmin. . *rázta meg a fejét.*
- Na mond el! *nézte a csuklóját.* - Ez nagyon szép lett. *húztam a szám. Csak kerüljön a kezeim közé az a nyomorék. Szétverem a fejét.*
- Megütötte a húgomat! *tört ki. Mi van?! Ez egy elmebeteg állat! Mit képzel az ilyen magáról?! *
- Hogy mi?
- Igen, teljes erőből!
- Ez egy szemét!
- Neked van húgod? *kérdezte Bae Soo.*
- Van, 14 éves.
- Értem, picike.
- Igen! De az a szemét szemrebbenés nélkül megütötte! *szorította ökölbe a kezét.*
- Nyugi! *öleltem újra át.* - Már megkapták!
- Felhívom inkább a húgom! *állt fel és kiment a konyhába. Felsóhajtottam.*
- Mi a baj? *kérdezte Bom Soo.*
- Csak az, hogy ez így nem lesz jó. Az, az őrült képes volt egy kiskorút is megütni. Normális az ilyen?!
- Nem, egyáltalán nem normális!
- Az életetekre fognak törni a suliban! *folytatta Bae Soo.*
- Majd próbálunk mindig veletek lenni, na meg hozzunk magunkkal pár srácot is, akik szintén utálják őket.
- Mert szerinted ők csak ketten lesznek?! *akadtam ki.* - Biztos nekik is lesznek embereik!
- Hidd el, hogy utálójuk több van, mint barátjuk. Szóval, ha lesznek is... mi többen vagyunk.
- Meg amúgy is... kettőnket megláttak és már el is mentek. *mosolygott Bae Soo.*
- Azért, mert egy rohadt machete volt a kezedbe! Ki nem ijedt volna meg?!
- Én? *nevetett Bom Soo.*
- Soo!
- Jól van, jól van... csak ne aggódj! Minden rendben lesz!
- Remélem! Ha Bang-Bang-nek bármi baja esik nem állok jót magamért!
- Azért örülnék, ha magadra is vigyáznál. *pillantott rám szúrósan.*
- Jó, de... Bang-Bang törékeny lány és kiegyensúlyozott! Nem bunkó, mint én.
- Akkor is!
- Inkább azt ígérd meg, hogy vigyáztok magatokra! *szólt közbe Bae Soo.*
- Vigyázni fogunk! *mosolyogtam. Majd hamarosan visszajött Bang-Bang is. Beszélgettünk még egy kicsit, majd csengettek.*
- Ő itt a húgom! Bang Min Ji! *mutatta be a fiúknak.*
- Örvendek. *mondta.*
- Ő itt Bae Soo és ő itt Bom Soo. *mutatta.*
- Mi is örvendünk! *mosolyogtak a fiúk.*
- Seo! *ugrott a nyakamba.*
- Neked is szia! *kuncogtam. Bang-Bang húga jobban szeret, mint az én saját húgom.*
- Szia! Rég láttalak! Annyira hiányoztok! Te jól vagy?
- Igen jól vagyok és nekem is hiányzol te! *mosolyogtam, olyan jó volt, hogy itt van.*
- A szád nagyon csúnya.
- Tudom, de majd meggyógyul! Én jobban aggódom a nővéred miatt.
- Mert?
- Beverte a gerincét.
- Nem fáj! *legyintett. Na, persze.*
- Eun! *szólt rá a húga.*
- Mi van?
- Meg kell mutatni a dokinak! *fogta meg a csuklóját.*
- Au! *szisszent fel.*
- Mi a. . ? *nézte a csukóját, ami csupa kék és lila foltokból állt.*
- Hagyd! Nem fáj!
- Ez a szemét! Csak legyek nagyobb! Csak legyek erős mint ne nővérkém és akkor megfizet mindezért!
- Ne! Ezt nekem kell intéznem! Te maradsz a seggeden! És már megkapták!
- De. . de!
- Ne hősködj! *ültette le.*
- Jóó. . de az összes ilyen köcsögöt ki kell irtani!
- Na! Ne beszélj így! 14 éves vagy! *lökte meg a fejét.*
- Jóóó! *duzzogott.*
- Nincs semmi baj! *huppantam le mellé.* - A te korodban én is ilyenkor kezdtem.
- Mit? *pillantott rám furcsán.*
- A huligánkodást. *vigyorogtam.*
- A huligánkodást?
- Yepp.
- Na és nézd meg mit ért el vele? *bökte meg a vállam Bang-Bang.* - Félnek tőle az emberek!
- Nem is! *kuncogtam.*
- Na és a szemüveges?
- Jó, jó... talán.
- Szóval, te csak ne akarj olyan lenni, mint Seo! *vigyorgott Minre.*
- Sajnálom Seo, a parancs az parancs! *kuncogott a tesója.*
- Majd legközelebb. *suttogtam a fülébe.*
- Hé! *húzta el a fejem Bang-Bang.* - Hallom ám!
- Szerintem mi most megyünk. *szólt közbe Bom Soo.*
- Máris mentek? *kérdeztem vissza szinte azonnal.*
- Igen, még van egy kis dolgunk. *mosolygott Bae Soo.* - De, ha bármi van, hívjatok minket!
- Rendben! *szólt Bang-Bang. Majd elköszöntünk tőlük és hazamentek.*
- Azt hiszem én lemosom magamról Taemin-t. *undorodtam saját magamtól.*
- Rendben! *szólt Bang-Bang.* - Utána megyek én is.
- Oké. *mentem be a fürdőbe, már éppen vetkőzni kezdtem, amikor észrevettem, hogy nincs bent törölköző, így egy szál melltartóba és bugyiba kimentem hozzájuk. Nem vagyok szégyenlős, hiszen már régóta ismerjük egymást és ők is csak lányok.* - Bang-Bang, hol vannak a törölközők?
- Ott vannak a... Gyere csak ide! *húzott oda magához.*
- Mi a baj? *pillantottam rá furcsán.*
- Az oldalad... a bordáid csupa véraláfutás... *hüledezett és kicsit megnyomta.*
- Áú, ez fáj! *csaptam egy kicsit a kezére.*
- Jól van, nyugi. Ezt Taemin csinálta?
- Jaaaa... mikor nekilökött mindennek, meg a kilincsnek.
- Miért nem mondtad?
- Mert nem éreztem és nem is láttam. Gondolom most újult ki vagy valami.
- Akkor majd lekezeljük vagy elviszlek orvoshoz.
- Biztos nem! Téged viszlek el az orvoshoz a gerinced miatt! Ugye nem képzeled azt, hogy emiatt az idióta miatt nyomorék leszel?
- Seo! *forgatta a szemeit. Gondolom most szid, hogy ellenkezek. Aranyos.* - Most ne velem foglalkozz!
- De veled foglalkozok és igenis elviszlek az orvoshoz!
- Nem! Én viszlek el!
- Nem! Én viszlek el!
- Én! *hangoztatta.*
- Én! *folytattam.*
- Jaj, csajok! *pattant fel Min.* - Elmentek mind a ketten! Punktum!
- Hé! *szóltunk rá egyszerre.*
- Nincs semmi hé! Mind a ketten elmentek szépen az orvoshoz vagy...
- Jól van. *sóhajtottunk és megöleltük.*
- Na, hol vannak azok a törölközök? *kuncogtam.*
- A szekrénybe! Tegnap lettek összehajtogatva. *szólt Bang-Bang. Legalább egyikőnk tudja, hogy mi merre van a lakásban. Komolyan, olyan vagyok, mint valami élősködő. Elvettem egy törölközőt, majd letusoltam. Elég sokáig áztattam magam, majd mikor végeztem átadtam a helyet Bang-Bang-nek.*
- Akkor most én jövök! *állt fel és elindult a fürdőbe. Addig Minnel beszélgettem.*
- Ugye elmentek az orvoshoz? *kérdezte aggódva.*
- Persze lemegyünk. Csak nem ma, ma nincs rendelés... vasárnap van.
- Akkor holnap reggel!
- De akkor meg suliban vagyunk. Bang-Bang így is... *inkább nem mondtam el neki, hogy kihagyta a sulit.*
- Eun? *nézett érthetetlenül.*
- Így is elég rosszul van, szóval... kihagyhatjuk a sulit. *mosolyogtam.*
- De te is rosszul vagy!
- Jaj, velem nem kell foglalkozni! Mondtam már mindenkinek, hogy engem csak az ő testi épsége érdekel! Engem akár fel is akaszthattak volna, csak, hogy neki ne essen baja...
- Seo, ne mondj ilyeneket!
- Nem érdekel! Bang-Bang mindig itt volt nekem! Akkor is, mikor a családom elfordult tőlem! Akármikor számíthattam rá! Szóval, köteles vagyok őt megvédeni bármi áron! *szántam el határozottan magamat.*
- Ti tényleg igaz barátok vagytok. *mosolygott.*
- Na, jaaaa.
- Eun a jó kislány, te pedig a rossz kislány.
- Kiegészítjük egymást! *nevettem.*
- De még mennyire. Mond... mi lesz azzal a két sráccal?
- Semmi! Vagyis én a továbbiakban már nem tervezek semmit. *vontam meg a vállam.* - Sooék pedig ott lesznek, hogy segítsenek. Bom Soo helyes srác, nem?
- De, tényleg az! *nevetett.* - Tetszik neked?
- Mi? Nem! *vágtam rá gyorsan kissé pirulva.* - Milyen kérdés ez?
- Csak úgy kérdeztem. *kuncogott.* - Na, persze Eunból úgy is kiszedem!
- Ki... persze! Esetleg az űrt szede ki az üres fejéből. *nevettem.*
- Hé, Eun okos! *bökdösött.*
- Áú, áú... csak finoman! *kaptam oda.*
- Ne haragudj! *hajtotta le a fejét.* - Elfelejtettem!
- Jaj, nincs semmi baj! *megsajnáltam. Így megnyomtam az oldalam, rohadtul fájt, de nem szeretném, ha szomorú lenne. Akiket szeret Bang-Bang, azokat én is szeretem és kedvelem.* - Látod? Már nem is fáj!
- Biztosan? *kérdezte megszeppenve.*
- Persze! *mosolyogtam és megöleltem. Beszélgettünk még egy kicsit, majd kijött Bang-Bang is.*
- Haza kell mennem! *pattant fel Min.* - Anyu csak eddig engedett el!
- Ne kísérjünk el valameddig? *kérdeztem.*
- Nem kell, fogok egy taxit! *mosolygott.*
- Nem akarom, hogy az a szemét megtaláljon! *szólt Bang-Bang.*
- Inkább magatok miatt aggódjatok! Engem úgy se fog bántani, mert feljelenthetem.
- Ez igaz! *bólintottam.* - Addig úgy se mennének el.
- Jól van. *sóhajtott Bang-Bang. Majd elköszöntünk tőle és hazament.*
- Oh! *eszméltem fel.*
- Mi az? *kérdezte én pedig a szobámba mentem a maciért.*
- Ezt kidobom!
- A tiéd? *furcsállotta.*
- Az a köcsög, ezzel ébresztett. *fogtam úgy, mintha leprás lenne.* - Képen törölt vele. - Inkább égesd el. *kuncogott Bang-Bang.*
- Neeeem.... még itt a végén Taemin DNS kerül a levegőbe. *undorodtam, majd mind a ketten nevettünk.* - Basszus, nekem még a nevetés is fáj! Nem tudom, hogy a számhoz vagy az oldalamhoz kapjak.
- Nekem mondod? Tőből kitudnám tépni mind a két csuklómat, a gerincemről meg ne is beszéljünk.
- Jól megjártuk. *dobtam ki a plüsst.*
- De megérte!
- Meg hát! *vigyorogtam.*
- Nyomorékok.
- Azok! Remélem egy életre megtanulták, hogy velünk ne kötözködjenek!
- Abban biztos lehetsz!
- Holnap elvigyelek az orvoshoz?
- Ugye, úgy akartad mondani, hogy holnap elmegyünk az orvoshoz? *nézett rám szúrósan.*
- Iiiiiigeeeeen, persze. *amúgy nem.* - Szóval, holnap elmegyünk az orvoshoz vagy ne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése