*ekkor hirtelen megtorpant.*
- Mert nekem nem kell másik lány csak te! *fogta meg a kezem és mentünk.*
- De akkor miért nem úgy csinálod, mint a többi pasi? Megismerkedtél volna velem és talán lehetett volna valami köztünk. *el se hiszem, hogy ilyeneket mondok. De reménykedek benne, hogy emiatt meggondolja magát.*
- Nem hinném, hogy neked kellene olyan pasi, mint én. *pillantott rám, majd gyorsabbra vette a tempót. Hamarosan megérkeztünk a lakásukhoz. Tényleg nem volt otthon Jonghyun és tipikus srácos lakás volt.*
- Itt... akarod? *nyeltem egy nagyot.*
- Nem a szobámban. *vigyorgott.* - Mindjárt jövök, átöltözöm.
- Hát jó. *ültem le kérdezés nélkül a fotelba.*
- Ne próbálj elmenni, mert megjárod! *jött vissza hirtelen, majd bólintottam és elment. Még se kellett volna idejönnöm, de nagyon féltem Banget. Nem szeretném, ha bármi baja esne Nagyon féltem őt!*
- Taemin...
- Igen? *jött vissza immár felöltözve.*
- Nem mehetnénk haza?
- Mi van? Nem számít neked semmit se Eun? *akadt ki, amitől csak még nagyobb bűntudatom lett.*
- De nagyon is számít!
- Akkor meg ne hisztizz! *húzott közel magához és újra megcsókolt. Közben pedig fogdosott.* - Ígérem, hogy nem fog fájni.
- Undorodom tőled. *fintorogtam, de ő ráharapott az így is fájós ajkaimra.* - Áú!
- Ne mondj ilyeneket, mert legközelebb a bordád sínyli meg... felfogtad?!
- I-igen. *feleltem kissé remegve. Lefektetett a kanapéra, majd úgy kezdett kényeztetni. Kényeztetni a francokat... csak kínszenvedés volt az egész.*
- Legalább csináld úgy, mintha élveznéd. *forgatta a szemeit. Majd felemelt, azt hittem beleroppanok és a szobájához vitt.*
- Voltál már fiúval?
- Igen. *húztam a szám, de nem néztem rá.*
- Akkor már tapasztalt vagy. *kuncogott és leakarta venni a nadrágom, de nem engedtem neki.*
- Hova rohansz?
- Bocs, már nem bírok magammal. Kíváncsi vagyok, hogy vajon melyikőtök jobb az ágyban.. te vagy Eun?
- Beteg vagy! *pofoztam meg. Kicsit megrázta a fejét és végig simított az arcomon, otthagyva a kezét.*
- Tudod én nem vagyok mazochista... jobban szeretem a szadizmust! Kipróbáljuk? *pofozott meg.*
- Kapd be! *kaptam a fájós arcomhoz.*
- Azt majd te fogod cica. *kuncogott.* - Na? Mazochista vagy már?
*markoltam az oldalamba, fájdalmamban pedig felnyögtem.*
- Hoppá... nem mondod hogy alattam is így fogsz nyögni? *kuncogott még mindig és megcsókolt.* - Ez édes lesz. Elég rég voltam már lánnyal, szóval élvezni fogom minden pillanatát.
- Dögölj meg!
- Mikor voltál utoljára fiúval?
- Mi közöd van hozzá?! *kérdeztem nyersen.*
- A pasid vagyok, nem? Válaszolj!
- Egy éve... akkor szakítottam az IGAZI *hangsúlyoztam ki* pasimmal!
- Oh, akkor már ki vagy éhezve. *nevetett fel. Annyira undorító.* - Nem csak te. Így még jobb lesz a szex!
*harapott rá a nyakamra és belenyúlt a bugyimba.*
- Ne csináld! *próbáltam kihúzni a kezét, de behatolt. Rohadtul fájt egy év kihagyás után és még sírni is kezdtem.*
- Csak nem fáj? *húzta ki és végig nyalt rajta.*
- Taemin, te tisztában vagy annak, hogy mit csinálsz?! *üvöltöttem.*
- Persze. *csókolt meg újra és újra, majd a melleimet kezdte masszírozni. Levette magáról a felsőjét és végig vezette a kezemet a testén le a farkához. Nem akartam megfogni, de kényszerített. Ahogy azt éreztem edzésen is, nagy. Irányította kezemet fel és le, hogy még jobban izgassam nadrágon keresztül.* - Vetkőzzünk egy kicsit lejjebb és kezdjük azt az előjátékot!
*Majd levette rólam a felsőt és végig nézett a melleimen. Oldalra borította a fejét és elmosolyodott.*
- A szemem itt van fent, te nyomorék.
- Bocs, de azok nem érdekelnek. *majd az oldalamra nézett.* - Whoah... milyen szép véraláfutásos... elég csúnya. Terhelted ma, mi? Megnézzük, hogy a szex segít-e rajta. *markolta meg újra. Üvöltöttem és sírni kezdtem. Majd újra megcsókolt. Majd hirtelen nyílott a szoba ajtaja. Jonghyun volt az, ennyire még nem örültem neki. Majd megláttam mögötte Bang-Bang-et is. Annyira boldog voltam, hogy itt van, de aggódtam is, mert veszélyben van itt.*
- Mi a jó faszomat csinálsz? *szedte le rólam Jonghyun. Mi a fene? Hirtelen idejött mellém Bang-Bang, a nyakába borultam és még mindig sírtam.*
- Azt mondta, hogy bajod esik ha nem fekszem le vele. *hüppögtem neki.*
- Az a szemét! *állt fel és oda ment a fiúkhoz.*
- Eressz el te szemét! Csak féltékeny vagy mert te Eunt nem tudod megfűzni! *kiabált Taemin.*
- Nem! Nem érdekel már Eun!
- Hallgassatok! *szedte szét őket.*
- Ki vagy te itt? *kérdezte Taemin.*
- Az aki kiherél! *ütötte tökön.*
- Te ringyó! *mondta egész vékony hangon. Megérdemelte a kis köcsög.*
- Jonghyun. . kell neked mondanom valamit! Mivel most talán kedvesebben állsz a dolgokhoz. . . én. . tudod az a felvétel mikor valakit nyalsz. .
- Igen?
- Az én vagyok! *hajtotta le a fejét és egész halkan motyogott. Tessék? Ezt most miért mondja el neki? Semmit se értek!*
- Mi? *kerekedtek ki a szemei.* - Tényleg?
- Igen! De csak kinyaltál! Utána az altatótól meg a piától kidőltél!
- És ezt mikor akartad elmondani?
- Sose!
- Ez nem ér! *támadt nekem az a köcsög. Megijedtem.*
- Állj le! *húzta vissza Jonghyun.*
- De neked sikerült! Nekem miért nem? Engedj el! *kapálózott. Komolyan, szemrebbenés nélkül megtudna erőszakolni.*
- Mert te egy bunkó fasz vagy! *néztem rá elnyúlva, de Bang-Bang-et figyeltem.*
- És te?
- Magától tette! Nem kényszerítettem!
- De. . .
- Így jártál! *lökte neki a falnak. Most mi van? Már megint verekedni fognak?* - Ha nem kérsz Seotól bocsánatot megbánod! *mondta, de még mindig Bang-Bang-et nézte.*
- Miért nézel? *kérdezte.*
- Mert nem hiszem el. .
- Én is emberből vagyok és nekem is kell a szex! Kihasználtalak ennyi! *vonta meg a vállát.*
- Bocsánat! *lépett oda hozzám, de lepofoztam.* - Te kis . .
- Nehogy! *szólt rá Jonghyun.*
- Te kis édes. *mosolygott Taemin.*
- Hagyjál! *álltam fel. Közben felvettem a felsőm.*
- Látod?
- Ezek után mit vársz?
- Köcsög! Neked minden összejön!
- Nem! Elmondtam, de ezentúl a közeletekbe se megyünk! Max edzésen! *húzott maga mellé Bang-Bang.*
- Ennyi vagy Jonghyun! *vigyorgott Taemin.*
- Nem baj. . Majd meglátjuk! Ha egyszer megkívántál akkor még egyszer! És még egyszer!
- Nem! Akkor is majdnem a nyakadba hánytam majdnem és nem gondoltam bele, hogy te nyalsz!
- A sóhajaid és a nyögéseid nem ezt mondják!
- Rohadj meg! Ha azt hiszed ezzel beljebb vagy! Nagyon tévedsz! Még jobban utállak, de kötelességem volt elmondani azt hiszem!
- Hm én meg majd erősen visszaemlékszek, hogy milyen is volt. .
- Csak nyugodtan! Ilyen többet nem lesz! *már menni akartunk.*
- Majd meglátjuk! *jegyezte meg.*
- Seo! Szépek a melleid! *kiabált utánunk Taemin és elmentünk.*
- Bajod fog esni! *mondtam. Aggódni kezdtem.*
- Nem! Tudok magamra vigyázni!
- De. .
- Nincs de! Te pihenj! *karolt át, iszonyatosan fájt a bordám... menni alig bírok. Az a köcsög szemét.. miatta leszek rokkant vagy nyomorék!*
- Miért mondtad el?
- Nem tudom. . hogy húzzam Taemin fejét és tényleg tartozom ennyivel. . de észre vetted? Mikor elmondtam. . olyan más volt.
- Igen. . Olyan furcsa. . én nem tudok rajtuk kiigazodni!
- Én se! De nem is akarok! Soha az életbe nem akarok róluk hallani!
- Én sem! *mikor hazaértünk, lefektetett aludni.*
- Ígérd meg, hogy holnap nem mész suliba!
- Nem tehetem meg! *sóhajtott. Nem akarom, hogy menjen!*
- De. .
- Shh! *puszilta meg a homlokom. Másra már nem emlékszek, mert csak aludtam és aludtam. Regegl mikor felkeltem Bang-Bang már nem volt itt. Kicsit elszomorodtam, de nem tudtam neki mit tenni. Ettem és óvatosan járkáltam, mert még mindig fájtak a bordáim, így vettem be fájdalomcsillapítót. Egyszer csak csengettek.*
- Sziaaa! *integetett Bom Soo.*
- Soo, szia! *örültem meg neki és beengedtem.* - Hát te?
- Hát én úgy gondoltam, hogy meglátogatlak.
- És ezért lógnod kell a suliból?
- Neeem, jó cél érdekben lógok, hogy veled lehessek. *vigyorgott.* - Menjünk valamerre! Mutatni akarok valamit!
- Szívesen mennék, de nagyon fájnak a bordáim. *majd elmeséltem neki mindent.*
- Hogy mi?! Csak kerüljön a kezeim közé az a nyomorék! Edzés alatt összeroppantom! Mit képzel magáról az a szemét?!
- Ne húzd fel magad! *öleltem meg, viszonozta.* - Tudod mit? Menjünk el oda, ahova szeretnél!
- De így nem mehetünk!
- Menjünk! *mosolyogtam rá.*
- Tudtad, hogy képes vagy manipulálni az embereket? *hüledezett.*
- Igen. *kuncogtam.*
- De, ha bármi bajod lesz, megyünk is haza!
- Jól van. *nevettem, majd elindultunk. Kiderült, hogy metrózni is kell, így várakoztunk. Ő csak előre nézett, de mikor észrevette, hogy bámulom rám mosolygott.* - Mi az? *kérdezte.*
- Húzd ki! *mutattam a fülesekre.*
- De nem is szól! Csak azért van bedugva, hogy ne hagyjam el. *nevetett.*
- Idegesít! Húzd ki! *kaptam oda. De lefogta a kezeim.*
- Ha nem bírsz magaddal odadoblak egy metrós csövesnek. *nevetett rajtam, úgy kezel, mint egy kislányt.*
- Ne nevess ki! *duzzogtam.*
- Jól van már! *ölelt meg, így sikeresen kitudtam húzni.*
- Ne merd vissza rakni!
- Oké. *mosolygott, majd felszálltunk a metróra és Seoul északi részéhez mentünk. Sétáltunk még egy kicsit, majd a város szélén megálltunk.*
- Állatkert! *kiáltottam fel mosolyogva.*
- Bizony! *vigyorgott, majd vett két jegyet és beléptünk.* - Mit nézünk meg elsőnek?
- A pandamacikat! *mondtam lassan, mint egy kislány. Tényleg eléri azt, hogy gyerek leszek mellette.*
- Oké, akkor irány a foltos medvék lakhelye!
- Héééé!
- Jóóó, na.. de nem foltosok? *nevetett, majd én is elnevettem magam. Rengeteg állatot megnéztünk, majd végül az állatsimogatóhoz mentünk, ahol lehetett majmokat is etetni.*
- Nézd Soo, ez a majom pont úgy néz ki, mint te! *mutattam az egyikre, majd mellém állt.*
- Hm... olyan helyes, mint én?
- Nem, olyan ügyetlen, mint te!
- Az igen! *csikizett meg, majdnem hátraestem, de szerencsére megfogott. Viszont így meg majdnem lesmárolt, elég kínos volt. Elengedett és köhögött egyet.* - Khm... mit nézzünk még meg?
- A zsiráfokat!
- Seoul-ban vannak zsiráfok?
- Igen, egy itt áll előttem. *kuncogott.*
- Törpe. *nyújtotta a nyelvét. Ezért megütöttem. Végül megnéztünk mindent és elmentünk enni.*
- Soo...
- Hm? *kérdezte és evett tovább.*
- Kérdezhetek valamit?
- Persze!
- Miért hoztál ide? *tettem fel és majdnem megfulladt.*
- Me-mert barátok vagyunk, azt hiszem. *hadarta és gyors ivott.* - A suliból meg annyira hiányzol már. Tök unalmas nélküled!
- Nem sokára mehetek ám suliba. *vigyorogtam.*
- Addig te nem jössz, míg fel nem épültél megértetted? *nézett rám szúrósan, ezért elvettem az uborkáját.* - Add vissza, hé!
- Nem! *ettem meg.*
- Ezért még kapni fogsz.
- Na és, ha minden alkalommal hiányzok, akkor ellógsz a suliból?
- Pontosan!
- Hülye vagy.
- Na, köszi! *húzta a száját.*
- De köszönöm! *hajoltam át és megpusziltam. Zavarba jött, így odakapott a helyére.* - Mi van veled? *kuncogtam.*
- Se-semmi. *vigyorgott erőteljesen, majd hazamentünk. Megígérte, hogy egy kicsit még marad nálam. Épp időben érkeztünk meg, mert hamarosan Bang-Bang is megérkezett.*
- Bang-Bang! *örültem meg neki.*
- Szia! Oh.. sziasztok! *lepődött meg Bom Soo-n.*
- Veled meg mi történt? *néztem a szájára.* - Ha Taemin volt én...
- Nem ő volt. *majd lázas mesélésbe kezdett.*
- Azok a kis kurvák... csak menjek vissza suliba! *idegeskedtem.* - Látod?! Mondtam, hogy ne menj!
- De Seo...
- Nincs de Seo! Miért nem hittél nekem? Na és, ha valami nagyobb bajod esik?
- Akkor így jártam és kész! *vonta meg a vállát.*
- Ne mondj ilyeneket! *ráztam a fejem.* - Holnaptól járok suliba!
- Nem! *vágták rá mind a ketten.*
- Nem érdekel! Menni fogok és kész! *ültem le mérgesen. Ezt nem hiszem el! Mit képzelnek magukról?! Hülye ringyók..* - Szétverem az összeset!
- Seo! *szólt rám Bang-Bang.*
- Mindegy! *legyintettem.* - Inkább mesélj nekem arról a cuki srácról Binről! Tudni akarok mindent!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése